Cápanézőben

Panoréka

Pár nap kábultan fetrengés, lakás és városnézés után mindketten kezdtük érezni, hogy valami nagyon hiányzik, valaminek nagyon itt lenne az ideje…lemenni a partra. Megjutalmaztuk magunkat és csodás délután volt, mondhatom.

R...

...és sirálygombóckák

A part kb. negyed óra villamossal a központtól, mivel mi északon lakunk, ezért tőlünk azért elég messze van. Igazán boldogok voltunk. Csináltunk sok képet, R gyűjtött kagylókat, sétáltunk.

Ők is igazán boldogok voltak

Tazmán ladik

Sárga irigység

Érdekes, hogy ahol voltunk, ott nagyon mocskos a tenger. Egy melbourne-i állítólag nem is megy bele. Gusztustalanul habzik. Azt mondják, pár kilométerre a várostól gyönyörű tiszta partok vannak, majd elmegyünk oda Fee-vel.

Így habzik

Ezúton írunk az időjárásról is, azt hiszem, némi magyarázatra szorul R bőrdzsekije és sálja. Nagyon érdekes, Melbourne-ben az idő olyan változékony, mint sehol. Nem tudom, hogy kapnak itt munkát meteorológusok. 20 percen belül tud átfordulni ragyogó napsütésből esős szélviharrá. Volt, hogy 15 fok volt (a parton nem volt olyan hideg, csak nagyon erős volt a szél), mostanában 27 körül van, szép napos. Nagyon erős a nap, folyamatosan fúj a szél és hámlik az orrunk :)

A fészkünk

Lépésről lépésre kell haladni, ha valaki kezdeni szeretne valamit Ausztráliában. Az első lépés kiérkezés után, amint lehet, a sim-kártya, aztán szállás. Szállást találni nem volt egyszerű. Már otthon elkezdtük, de hiába, e-mailekre nem válaszol senki. Úgyhogy miután végre lett itteni telefonszámunk, elkezdhettünk szobát keresni normálisan. Bármi international probléma, kérdés esetén ajánljuk a Gumtree nevű oldalt. Mi is innen szereztünk telszámokat, és máris kezdődhetett a háznézés. Elképesztően fárasztó volt ez a két nap, mivel nem ismerjük a várost, mindenhonnan, de konkrétan mindenhonnan elkéstünk, ugyanis állandóan eltévedtünk. Persze az itteni házszám- rendszer hibája :). A legelső lakásnál, amit meg szerettünk volna nézni például, kb. másfél órát békávéztunk, késtünk 40 percet és már nem volt ott senki :). Ausztrálokkal nem találkoztunk ezekben a napokban, csak olasz, indiai, arab, kínai, még egy indiai, még egy kínai akart kiadni nekünk szobát. Aztán… egyik alkalommal megérkeztünk (50 perc késéssel) a következő címhez. Egy nagy, öreg, fehér családi ház, a ház előtt egy ázsiai nő tologat egy babakocsit, a kertben egy tetőtől talpig leburkázott, mozdulataiból ítélve öregasszony metszi a szőlőt, és a távolból érkezik egy melegítőgatyás, zsivány fejű iráni. 

jobbról

balról

Mindent, amit fentebb írtunk egységről meg toleranciáról kint hagytam (kint levetett cipőmmel együtt) a ház előtt. Hogy én nem fogok egy olyan házban lakni, ahol a Korán lóg az ajtó fölött és le kell venni a cipőt és ezekkel és satöbbi. Aztán persze ezt választottuk :). Mégis csak unity-family. Ők, mint kiderült, egy másik házban laknak, a kert túloldalán, nekünk 4 másik leányzó a lakótársunk, egy indonéz (az indo), egy japán (a japó), egy svéd (a svéd), és egy francia (a francia). Mivel nem találkoztunk velük másfél napig, biztos voltam benne, hogy le vannak öntve savval, és be vannak zárva, de kiderült két nap után, hogy csak rosszfejek, nem jönnek ki, úgyhogy gyakorlatilag van egy házunk nagy konyhával, fürdőszobával, kandallós hálószobával és kerttel.

Mindent máshova

Készül a szendvics a fényben

Még üres a polc

HELÓ

Nem kelek fel sáláláá

A lányok közül az indo turizmust tanul, a japó turista vízummal dolgozik (fúj), a svéd masszőr, a francia pedig tulajdonképpen egy csoda, mert nyelvtudás nélkül eljött ide egyedül, és 3 hét után talált csak munkát, egy olasz étteremben pincérnő 2 napja, de nem szereti. Nem lesz feszültségmentes az együttélés, azt már látszik, Á sokat bosszankodik rajtuk, igaz úgy fest, gyakran fognak cserélődni. Sokat csapkodják az ajtót, koszosak, főleg éjszakai üzemmódban működnek.  

A ház egy csöndes, madárcsicsergős utcában van egyébként, viszont egy annál izgisebből nyílik, a negyed neve Brunswick, sok-sok szín és kultúra, nagyon szeretjük. 

Csend-élet

Azért is király ez az utca, mert rengeteg nagyon olcsó bolt, kajálda van (értsd: magyar viszonylatban is olcsó). Elég bevándorlós rész, egymás mellett a kínai limlomárus, libanoni büfé (ez a törzshelyünk) és a görög hentes. Békében persze. A szobánkat is szeretjük, de legjobban az ágyneműnket szeretjük...

Farm, ahol élünk - avagy 2011 legélhetőbb városa egy falu

Melbourne, az új otthonunk. Ideje szólnunk róla. Úgy képzeljétek el, hogy van egy belső City nevű rész, ez nálunk a történelmi belváros szokott lenni, de mivel itt nincs nagyon történelem, ezért ez egy ilyen felhőkarcolós, business rész a center. Rengeteg bolt, pörgés, szóval olyan metropoliszos. Azt mondják, ilyen Sydney.   

So business

Nekünk ez a rész annyira nem jön be, viszont a poén az, hogy 2 km-re a központtól már szép családi házak, elképesztően nyugodt utcák, gyönyörű növényzet, egyszóval vidék. És tényleg, a melbourne-i itt él kint a nyugiban, és bemegy dolgozni a citybe.

nagy, egzotikus előkert

kis, nem egzotikus előkert

legalább egy fa mindenkinek jár

talán ezekre a házakra mondanánk, hogy ausztrál stílusúak, de csak mert még nem láttunk ilyet máshol. Kicsipkézett homlokzat jellemző

nem muskátli

Persze nem ilyen egyszerű a helyzet, sőt sokkal bonyolultabb. Valójában Melbourne hihetetlenül színes, változatos, zavaros. Ez egyfelől remek, mert mindegyik negyed kicsit más, mindet lehet szeretni valamiért, a változatosság pedig ugyebár gyönyörködtet. De nem mindig. A változatosság azt is jelenti, hogy nincs két hasonló épület egymás mellett (leszámítva ezeket a vidéki részeket), semmi egységes építészet, ahogy alább láthatjátok. Ez egy kicsit bántó az európai szemnek.

mintha csak a tornya volna

Aztán mondhatjuk azt is, hogy Melbourne egyfelől nagyon ismerős, meg nagyon idegen is egyszerre. Ez azért van, mert itt nagyon erős az európai kultúra hatása. Nagyon fontos nekik a művészet, zene, underground. Melbourne Ausztrália kulturális fővárosa. Van egy rész, ami nagyon Párizs, imádjuk, rengeteg kávézó van az egész városban, izgalmas boltok.

Kicsit amerikás

Kicsit európás is

A graffiti menő itt

Bohémélet

Közben meg persze a sok kis apró különbség miatt, ami Ausztráliára jellemző, más is. Néha kicsit amerikás, néha kicsit ázsiás, nem tudod otthon érezni magad, folyamatosan tanulunk, figyelünk, rádöbbenünk a különbségekre. Az említett ’történelemnélküliség’ sokszor tetten érhető. Nincsenek nagy tereik, szobrok elvétve. Igaz, templom az sok van, fontos a vallás, erről szerintem fogunk majd írni később bővebben is. R szerint ezt azzal kompenzálják, hogy minden termékre ráírják, hogy ausztrál, vagy, hogy made in Australia.

Van rengeteg gyönyörű parkjuk, amiket használnak is rendszeresen sportra, lazulásra. Nagyon sok az autó, az nem jó, de sok a bicikli is. Nincs metrójuk, ami nagyon hiányzik, sok villamos, vonat és busz. Meg kell említenünk az ingyenes city circle villamost, ami a belső rész körül jár, tele turistával. Képzeljétek folyamatosan löki a hangszóró a villamoson a sztorikat, infokat az aktuális állomásról, városrészről. Pont, mint egy Hop on-hop off-on :) Nagyon kedves dolog. 

Cuki city circle

A villamosok egyébként javarészt a járókeretes nénikkel versenyeznek, a havi bérlet pedig negyvenezer, úgyhogy sürgősen kell egy bicikli. Megyünk egy helyre, ahol 20-80 dollár egy second hand bike. A hely neve Ceres Market, ahol nemcsak bringákat árulnak, hanem – a honlapjukból ítélve – az étel a fő profiljuk. A bio-eco-organic egyébként nagyon megy, legyen szó akár samponról, akár fagylaltról.

A kávéhoz barna cukor jár, na meg sárgabarack és málna a kertből. Nyami :)

Itt az emberek megengedhetik maguknak a természetes dolgokat, ha pedig ezek a termékek Ausztráliában készültek, már kész garancia a minőségre. Visszatérve a boltokra, egyébként kifejezetten szimpatikus, hogy sétálva az utcákon, még egyszer sem jöttek velünk szembe az európai városokban megszokott nagyobb márkák, mint Zara, H&M, stb., hanem mindenhol kis boltok vannak, cipős, táskás, kalapos, ruhás, sálas, ékszeres, bizsus. Sok a tervező, lehet érvényesülni a piacon, Réka már alig várja, hogy ő is érvényesülhessen a piacon – a pénztárcájával.

Nagyon sok érdekes dolog történik a városban, sok tervünk is van már. Fee barátnőnk is adott pár tippet, totál izgalmas.

Totál izgalmas

Ami a felméréseket illeti, nem tévedtek nagyot, ahogy mi látjuk, itt tényleg nagyon könnyen lehet nagyon jól élni. Ezzel kapcsolatban egy érdekesség:  egy átlag ausztrál 6000 AUD-t keres havonta, ami kb. 1.380.000 HUF (ennyit keres Andy, első szállásadónk), és még ha bérli is a lakását (ami kb. 1500 AUD =360.000HUF), akkor is marad 1 millája magára, meg arra, hogy organicot egyen. Szóval ami érdekes, hogy ennek ellenére sem rongyrázósok, nem nyalják ki magukat, mint az olaszok, de semmi. Tökegyszerű és kényelmes ruhákat hordanak, teljesen normálisan néznek ki. A kocsik is olyanok, mint otthon, méretben, márkában egyaránt. De azért az is érdekes, hogy nemrég volt egy sztrájk magasabb fizetésekért…

És ezt ki érti??? :)

Kanapészörfözés 2.

Második couchsurfing élményünk nagyon más környéken, nagyon más embereknél volt. A 20 éves Ralphi fogadott minket örökbe 2 éjszakára. Szintén csupaszív, bár a lakáskeresésünk miatt kevesebb időt töltöttünk vele. 

Ralphi Ralph

Kb. leesett az állunk, mikor megláttuk a lakást. Öten laknak itt, elképesztő mocsokban és rendetlenségben. :) Elsőre kicsit ijesztő volt, hogy itt kell majd aludnunk, végig igyekeztünk semmihez se nagyon hozzáérni. Megszoktuk aztán persze, meg nem is töltöttünk olyan sok időt ott. Az ágyunk úgy lejtett, mint egy mélytányér befelé, így hiába terjeszkedtünk volna mindig középen kötöttünk ki egymás mellett. Amit persze nem is bántunk annyira. :) Az ausztrál munkások 7-kor kezdtek a szomszédban, azt bántuk.

5 csillagos kupi

Volt rajtunk kívül még egy kanapészörfös a kéróban. Egy német srác, Jan. Kicsit fura, tök jófej. (Mindig kételkedjetek benne, ha valaki azt mondja, hogy a németek nem jófejek). 150 dollárért vett egy kocsit (állítólag), és azzal tolja végig Ausztráliát, néha egyedül, néha nem. 20 éves.

 

Ő Jan

Egyik este elmentünk vacsorázni Ralphival, a csajával, és Jannal egy olyan helyre!!! Egy étterem, amiről kb. senki nem tud Melbourne-ben. A lényeg, hogy sok az étel, saláták, szójás fűszeres golyók (minden vega), gyümölcs, de nincs fix ár, annyit fizetsz az adomány dobozba, amennyit szánsz. Pay as you like. Filozófiájuk, hogy mindenki megérdemli a finom és jó ételt kulturált körülmények között - virágok, képek mindenhol - attól függetlenül, hogy milyen munkája van, illetve hogy van-e egyáltalán munkája. Vizet, kávét is kínálnak és nagyon kedvesek. Szép hely egy különben eléggé lepukkant és kicsit veszélyes környéken. (Ne aggódj anyu).

Család-Kultúra-Integráció-Szabadság-Együttlét-Kedvesség-Tolerancia-Méltóság-Béke-Tarkaság

 

Annyit szeretnénk még hozzáfűzni ehhez a posthoz, hogy mindenkinek legalább egy couchsurfing élményt felírunk szívesen receptre, akárhol be lehet váltani. Legalábbis nagyon-nagyon ajánlott.

Kanapészörfözés 1.

Az, hogy hotel hostel helyett couchsurfingezzünk az elején, a legjobb döntés volt. Bár ilyen vendégszeretettel fogadnának mindenkit, mindenhol. Szívet melengető, na. Valahogy a rengeteg jelentkezőből Andyhez húzott a szívünk és milyen jól tette. Tökéletes választás volt. 

15 és 25 éves kora között 18 tetoválás.

Moszkva térkép, gitár, Arky

Andy egyedül él, heti 4 napon át a két fiával együtt. Arky és Xavier (amit ők vhogy Zévier-nek ejtenek) 9 és 13 éves srácok, akik kalapban, kockás ingben, csokornyakkendővel élik életüket a kíváncsiság szellemében. Pontosan tudták, hogy Magyarország hol, és Budapest és, hogy Buda – Pest, a folyó, a paprika, és hát a szocializmus, persze. Rengeteget beszélgetünk velük, beavatnak az itteni állatok, benn-, és kinnszülöttek rejtélyeibe. Andy egy ilyen egyszerű művész-zeneszerző-énekes-filozófus fajta. A lakás bakelitekből és könyvekből tevődik össze. Hihetetlenül kíváncsi természetről árulkodnak a könyvek, vietnám gazdaságpolitikájától kezdve, sztálin és nitzsche gyerekkorán át, az albán krimiig minden. Mindent tudni akar. Beszélgettünk zenéről, mondta, hogy nincs semmi magyarja, akárhogy gondolkodik, csak egy kis Bartók :) Perpill valami töklaza állami melót csinál. Az az érzésem, hogy régen azért elég tróger volt (szereti a sört nagyon), aztán szerelembe esett a gyerekeivel és remek apa lett belőle. Van egy Fender Telecasterje, amiért nem rég 10.000 dollárt kínáltak. Gondoltuk ellopjuk, de végül nem, inkább illegálisan dolgozunk. khm. (eznemigazám). A két testvér is nagyon érdekes. Egyfelől hasonlítanak, nagyon okosak, érdeklődőek, kíváncsiak, nyitottak. Közben meg Arky egy hihetetlen csibész, akinek a szeme se áll jól, zseniális dumája van, mi már elvesztettük a fonalat, de ha jól tudom, csak Melbourne-ben 5 barátnője van, összesen 7. Bár ő igyekszik tagadni. Xavier már kamaszodik, kicsit különc, kevésbé jóképű, nagyon okos, nyomja az adatokat, meg az érdekességeket. Mindkettőjüket imádjuk. Szerintem már ők is minket, kicsit. Nem szívesen hagyjuk itt a kérót.

Eszmei zene-csere

Hippi

Egyik este megvendégeltek minket egy vacsorára, a menü pedig...dobpergés...kenguru-spagetti volt! Ami annyit tesz, hogy kengurugolyócskák tésztában. Kissrácok szívüket-lelküket beletették. Fincsi a kenguru, nagyon erős az íze jól meg kell fűszerezni. De azért fura. Nem olyan mintha mi lovakat ennénk? Másnap visszaadtuk ám.. Nem volt egyszerű magyaros kaját összerakni, nem is sikerült annyira. Ez a: ja nem az sincs, ja nem az sincs...Végül: paradicsomleves, banános palacsinta új-zélandi lekvárral. Nem magyaros, viszont finom, tök jól sült el (sült el...há). Sétáltunk, söröztünk együtt, tök jó helyeken.

Szakácsaink

 

Készül a kenguru húsgolyó

Egyik nap elmentünk egy gyerek-rajz kiállításra is, ugyanis a két srác rajz tanfolyamra jár. A tanfolyamszervezőjük szervezte ezt a kiállítást és a képeket áruba is bocsátották. Volt egy kis megnyitó parti is, amin egyébként nem vettünk részt, de láttuk az asztalt, és nem ám chips meg kókuszgolyó a menü kólával, hanem padlizsánkrém, kagyló, dinnye, csupa egészség. (A kölykök ugyanúgy falták.) Voltunk velük gördeszkázni és limonádézni is egyet, szóval nagyon megszerettük egymást. Xavier rajzolt is nekünk egy rozmárt és egy ????-t.  Anyukájuk viszont egy agresszor sajnos, pedig azt hittük csuda jófej lesz. A második percben már a vízumunkról kérdezett és kirázta a kezünkből a vért kézfogáskor.

Kis művészek kiállítása

Paranoia

A repülőn aludtunk, meg megfázott a fél arcom a légkonditól.  Kint nagyon meleg, buszokon, vonatokon, állomásokon meg MINDENHOL őrületes légkondis hideg. Hot dogot ettünk, aztán landoltunk Ausztráliában.

Itt muszáj beszélnünk arról a nem kicsi fruszrációról, ami bennünk volt. Úristen folyik az orrom, be fognak-e engedni így? Rágót be szabad vinni? A telefont mikor kapcsolhatjuk be? És amikor van egy elbeszélgetés arról, hogy mit fogunk csinálni, mit fogunk mondani? Kitaláltunk egy szöveget meg minden, meg Á ne felejts majd el mosolyogni, jó? Jó…

Hát másfél órát álltunk sorban ezerféle ázsiaival, már kevésbé féltünk, láttuk, hogy gyorsan megy ez, és hát nem is kérdeztek semmit. De olyan komoly ellenőrzéseken kell átmenni, mindenféle őrök, fegyveresek 10 méterenként csekkolják az útlevelünket, csomagunkat, minket. A végén pedig egy karanténba zárnak kb. 8 embert egyszerre meg a csomagjaikat és egy drogkereső kutya átszagol mindent. Persze nem talál senkinél semmit, kivéve kinél? Nálam, Rékánál. Szagolja, nem száll le a hátizsákomról. Kérdezik mi van benne, hát mondom a kamerám, egy könyv… Lövésem nem volt mit érezhetett, de kipakolták, és kiderült, hogy még valami kirándulásról kb. a legaljában itt maradt valami levél morzsája, egy kb. 1 centis darab. Ezt érezte. Ugyanis kéremszépen Ausztráliába TILOS bevinni növényeket, kagylókat, kaját, és gyakorlatilag mindent kivéve pénzt. De abból sok kell ám!