Melboune Múzeum 2. - A szőke, a csibész, és a teremőr

Visszamentünk a Melbourne Múzeumba. Reméljük az idősebb generáció most felsóhajt és aszongya, hogy bezzeg ezek a fiatalok! A mi időnkben csak azon incselkedtünk, hogy hogy legyen a szoknya egy centivel rövidebb, meg pödörtük a bajszunkat, ezek meg múzeumba járnak állandóan.
Na jó, csak egy rossz, beképzelt vicc volt, szóval: múltkor a múzeum jobb felét jártuk be, ahol főként történelmi kiállítások vannak, Ausztrália, Melbourne, bevándorlók meg aboriginalok, tudjátok már. A bal oldalában tudományos kiállítások láthatóak, ezekről múltkor lemaradtunk, ugyanis kicsit sokat bambultunk és bezártak.
Tehát most az evolúciós részt láttunk, első körben dinoszauruszokat, másodkörben köveket, majd rovarokat és kitömött állatokat, végül pedig pár belsőszervet és agyat, illetve neurológiai problémát kiállítva, kivetítve. Hát nem mondanánk, hogy csajos nap volt, de mindegy, amíg van gomb, amit nyomni lehet. Gomb (pontosabban érintőképernyő) márpedig ezer volt, szóval mindketten elvoltunk, csak a hosszú hajú kicsit gyorsabban haladt.

Eszter, a bálna hagyatéka

Nagy a korkülönbség

T-Rex csontkollekció

Mindent megtapizunk, görgettünk, nagyítottunk, remek

Idős úr önkénteskedik a múzeumban, fosszíliákat vés ki és ecsettel pormentesít, közben az új nemzedékkel cseveg

Így kezdődött minden...

Tehát tudjátok, hogy a földrészek egymásba csúszva meg stb, minden mozog, a lemezek, eróziók khm... szóval ez a jövő. Eurázsia és Ausztrália ismét egybe kel, Amerika elvékonyodik, de az nem látszik a képen, szóval hiába mutatunk meg mindent, legalább emiatt érdemes ellátogatnotok ide. Ha megnyomtok egy gombot, megfordul a földgömb.

Csodaszép köveket láttunk...

...ilyeneket...

...meg ilyeneket!

Kész aranybánya ez a hely

Személyes kedvenc, ha divattervező lennék, megihletne

A köves vitrinek után végig nézhettünk ily bájos-homályos kinézettel egy 3D-s, A Föld születése című béna rövidfilmet, ami arról szólt, hogy a köveket a fejünk felé reptették, meg lávák csorogtak ránk, miközben a gyerekek sírtak uuuuu

Ha nincs facebook profilod, majd a lepkegyűjteményed alapján...

        Egy profi modell és egy profi fotós mesteri alkotásai :)

 

Elefántkaki túró bogár (testvére ideiglenesen eltávot kapott). Alább maga a gané is ki lett állítva természetesen:

Annyira jófejek, hogy ha megnyomsz egy gombot, akkor kijön a bogár szaga vagy hangja.

A szag mindig narancs volt, szóval szerintünk hazudtak

Lakótársaink. Te, a bal fölső az nem a Jenny? - Ha gyümölcsillatú, akkor biztos nem.

Ezt a képet - bár úgy néz ki - nem szedtük szét. Egy fal bal és jobb oldala látható póketetéssel, illetve annak bámulásával

Póketetés szemből. Hogy miért egy íróasztal a díszlet? Mindenki megkapja a természetes környezetét ebben az országban, csak a pók nem. Hol az igazság? Talán az íróasztalomon...

Itt egy bogár szemével láthatjuk magunkat. De akkor hogy tud megcsípni?

Apuci is kúszik-mászik lelkesen, talán kígyót néznek alulról.

Kitömött állatok

Neki különösen sok érzelmet sikerült a szemébe tömni

A computeren az előtted látható terep pontos mása látható az állatokkal. Ha ráhelyezed ujjbegyed az állatra, felnagyobbodik, és megannyi képpel, információval ajándékoz meg a gépezet. Mozgatható.

Papio hamadryas, és természetes környezete a strand

A "Body" részleg tele tükrökkel és meztelen alakokkal

A legdilisebb hangzású nyelvek között, a dinkát megelőzve a magyar. Gyakorolhatsz előtte, felveheted, lejátssza, nyomsz, gyakorolsz, felveszed, nyomsz, lejátssza....De nem működött.

Filmsztár még a némafilmek korszakából

Kukucs be, volt-e már ilyen rémálom élményed?

Nem volt? Majd lesz

A szőke                                           A csibész                                           A teremőr

A monszter

A budapesti és a melbourne-i villamosozás között az a különbség, hogy itt soha nem jön oda hozzám az a duci lány azt hadarva, hogy jó napot, üdvözlöm, szia, helló, a kislányom nagyon beteg… (itt már bólogatok általában, hogy nem, úgyhogy nem emlékszem, hogy van tovább). Általában senki nem jön oda, nem szotyiznak, nem szemetelnek. De itt van más, ami talán még rosszabb is, mint a szotyi meg a miegymás.  Nem emlékszem, hogy írtuk-e már, de általánosságban az a tapasztalatunk, hogy itt nem támadnak kis késsel, hogy adjuk oda a telefont, pénzt, szóval a pitiáner bűnözés nem igazán elterjedt. Itt nagyban nyomják inkább, egyenesen kinyírnak néha pár embert bosszúból, lövöldözzünk egyet a piacon, Joe, mondják. Szóval ez a villamosozásra is igaz. Velem már 2x megtörtént az „ I KILL YOU  ALL” eset. Mi is ez? Utazol a villamoson, hallgatod a kis ázsiaiak fecsegését, a tanzániai nők kiabálását, az aussie fiatalok bulis beszámolóit, amikor egyszer csak felszáll egy monszter.
Szóval hogy is volt legutóbb: felcammogott, hatalmas volt, és üvöltötte a minőségi zenéjét a telefonjából. Titkon remélte, hogy valaki majd beszól rá, és kifacsarhatja. Teljesen egyértelmű, hogy a félig üres villamoson hozzám ül le, velem szembe. „Ne bámuld!” mondta a jobb vállamon ülő kisangyal. „Bámuld!” mondta a kisördög.  Szóval balra fordítottam a fejem, és a jobb szemem sarkából elkezdtem feltérképezni a monsztert. Baszki! Ennek össze van varrva az álla. De baszki le van szakadva a fél kézfeje is és óriási varratokkal rávarrva egy darab valamelyik másik testrészéből (vagy valaki más másik testrészéből).  Két ujj hiányzik, azokat nem pótolták.

 

Mindent és mindenkit kommentál. Hozzám ne szóljon. Mi az a kis fekete tárgy, amit kivett a zsebéből? Huh, csak egy energiaital, Black 28, ismerem.  A tőlünk nem messze ülő ázsiai srác nem tudja olyan ügyesen leplezni a bámulását, már megy is a „mi a szart bámulsz?”  Nem reagál a srác, de a monszter lövöldözős mozdulatokat irányít felé. Remek, már mondja is. „I kill you all”. Megölni mindenkit, elég ambíciózus ez a monszter, azt hiszem le kell szállnom. Ilyenkor jó trükk, ha nem állsz fel, amíg a villamos nem ért be a megállóba, hogy ne vegye észre, hogy le akarsz szállni, nyilvánvalóan miatta. Amikor viszont már beért, kinyitotta az ajtókat, UGRÁS!!

Cápákéknál látogatóban lovaskodtunk

"Az a szép, az a szép, akinek a szeme kék...."

421. Egészen pontosan ennyi fényképet készítettünk röpke 3 és fél órás akváriumi látogatásunk alatt. Tudjuk, hogy nem szerettek fejben számolni, ezért elmondjuk, hogy igen, ez átlagosan 2 kép percenként. Kicsit több. A legjobbak következnek.

Bár rám lett parancsolva, hogy csak 3 pingvines képet választhatok, megoldottuk azért. Bámulnak, csapkodnak, csókolóznak, csúszkálnak, hörögnek, háborúznak. Minden lekapva.

Ki a furább? Ki bámul kit?

"Természetes" környezetben...

Micsoda hancúr odabent, bár én is ott lehetnék!

Mint borjú az új kapura, úgy.

 Nem annyira szeretem a halakat, de ezek! Művészet, már ahogy kinéznek is

Ne fusson át a tekintetetek ezen a képen!!! Nem durva? Mintha egy maszk lenne a hal. Tökdurva. Neve: kőhal.

Sárga homályos nyomi hal.

Világító korallok

Vannak, akik már régóta az akváriumban élnek, és tudják, hogy ha fényképezőgépet látnak, meg kell állni kicsit, pózolni, aztán lehet tovább úszni.

Kis hülye móka

Kis hülye móka 2.

Chicohal, hol a hableány?

Hosszú nyakú long neck teknős turtle, mint a hüvelykujjam, akkorka.

Brekk, de jó volt ez a légypörkölt, chef. 

Meg lehet fogni? Nem harap? No worries, a tengeri csillag nem harap, miss.

A hegylakó. Ez a kis szar mindenét vissza tudja növeszteni. A szemét, szívét, mindent! Csak tudnánk, minek, ha meg se mozdul.

A szájáért imádtuk.

Ő is csípett minket.

 Pinocchio lenyelte a bálnát.

Több száz mini izé lebeg, tapad. Gyönyörű!

Másvilág

Őméltósága, a polip feketén fehéren.

Cápalik és cápetik

E látványt éteri, relaxációs masszázszenével képzeljétek el.

Nagy a család

Cinema Paradiso

A gyerekekre is gondoltak a végére :)

A sport bűvöletében

Valaki egyszer azt mondta nekünk, hogy Melbourne-t a sport mozgatja. És bizony olybá tűnik, nem állt messze az igazságtól. Oké, kulturális főváros, meg kávézók, meg minden, de a sport mindent visz. Nemrég olvastuk, hogy a Sportbusiness International szavazásán a világ második legsportosabb városa lett idén, London mögött.

Melbourne az alábbi sporteseményeknek adott otthont, mióta ide toltuk a biciklit. Érkezésünkkor, nyáron éppen a krikett-láz égett, aztán januárban jött ugye az Australian Open, kis szusszanás után márciusban Forma1, rögtön utána elkezdődött a footy szezon (ausztrál foci, kb. a rögbi és a foci között van), ettől őrülnek meg csak igazán. Egyúttal a rögbi szezon is megkezdődik, ebből kétféle van, és van foci-foci is, bár az nem izgat sokakat. Ja, és mielőtt megérkeztünk, november elején volt a nagy lóverseny, a Melbourne Cup.

Egy-egy krikett meccsre átlag negyvenezren mennek ki, az Australian Openre idén összesen hatszányolcvanhatezer ember volt kíváncsi (rekord), a Forma1-re háromszázezer. A footy meccsek átlag nézőszáma ötvenezer feletti hetente, ezzel a világ negyedik legnagyobb átlagos meccsenkénti nézőszámú profi klubbajnoksága. Tessék kapaszkodni! Ezzel megelőzi a Premier League-t, az angol focibajnokságot. No, egyszóval marha sok embert mozgat a sport itt. Gyerek-anyu-apu-mami, nincs kivétel.

Ahogy mi látjuk, nem csak a meccsekre mozdulnak a melbourniek, hanem maguk is aktívan űzik a sportokat. A közelünkben van egy nagy park, kifejezetten mozgásra van kitalálva. Ott reggel öttől estig futkároznak, mindenféle edzések vannak, haverok összejönnek focizni, amatőr krikettmeccsek, tényleg egész nap nyüzsög. Csak, közben meg van az a sok túlsúlyos ember is…hát, ezt az ellentmondást még nem sikerült feloldanunk, de dolgozunk rajta :)

A krikettre ki akartunk menni, gondoltuk olyan ausztrál, minket meg minden érdekel. Aztán úgy többen is húzták a szájukat, hogy hm, biztosak vagytok ti ebben? A krikett legrövidebb verziója is átlag négy órás (normál esetben napokig tart), és tuti nem érted meg a szabályokat, ha nem vagy ősozzi, és nem ütötted a labdát már kétévesen a hátsókertben. Úgy meg azért nem olyan izgi (azaz iszonyú unalmas), így inkább bölcsen kihúztuk a listáról. Na, viszont a múltkor elmentünk egy footy meccsre! Annyira rá van pörögve az egész város, muszáj volt megnéznünk magunknak.

Az ausztrál fociban tizennyolcan vannak egy csapatban, ovális pályán, van két kapu, ami négy cölöp. A cölöpök közé kell berúgni a labdát, az a gól. A meccs legnagyobb része brutális gladiátorharc. Minden játékos csupaizom, védőfelszerelés nulla, a gatyájuk röhejes. A szabályok szinte semmit nem tiltanak. A legnagyobb gyönyörűséggel az tölti el a nézőt, amikor a játékos úgy szerzi meg a labdát, hogy hátulról térddel beleszáll az ellenfél nyakába (olyan magasra ugrik). Szakad, törik minden. Amikor nem ezt csinálják, akkor éppen dobják, vagy rúgják egymásnak a labdát, ami még élvezhető is. Az otthoni focijátékosokkal ellentétben az itteniek szó szerint celebek. Egyébként azért ez a nagy hűhó, mert a sportot Melbourne-ben találták ki még 1859-ben(!). Eleinte csak melbourne-i csapatok voltak, majd országos lett, de azóta is az itteni csapatok a legfontosabbak. Fee barátunk és családja kitűnő példája egy átlagos ausztrál családnak. Ő és apukája a St. Kildának szorítanak, mert Fee dédapja csapatkapitány volt régen. Anyukája Melbourne drukker, bátyja Hawthorn. :) A báty egyébként minden meccsen ott van és rekedten távozik, édesapa szintén fanatikus. Zseniális!

Na, és az MCG! Az akármilyen szavazáson azt mondták a melbourniek, hogy a legjobb, amit csinálhatsz a városban az, ha kimész egy meccsre az MCG-be. A stadionba több mint százezer ember elfér, és bizony néha meg is töltik. Mi a Melbourne és a Hawthorn összecsapását láttuk, erre csak harminchatezer drukker volt kíváncsi. Nekünk még fizetni sem kellett, Fee hozott ingyenjegyet. Gondoltuk esetleg élőben sikerül majd megfejtenünk, hogy mi a fenét esznek annyira ezen a footyn az ausztrálok. Hát nem sikerült :) Söröztünk, chipseztünk, ahogy ők csinálják, mégis untuk magunkat. Magyarázkodtak, hogy ez bizony most egy nagyon rossz meccs volt, nem volt szerencsénk, de valójában pont olyan volt, mint akármelyik. Sebaj, mindjárt kezdődik az EB, és nézhetjük a FOCImeccseket hajnali kettő és öt órás kezdéssel. :)