Életjel

Melbourne-i életünk vége, utazásaink kezdete

Ez most egy életjelet adó, rövidke bejegyzés, amit egy Kambodzsai buszon írunk, zuhog a monszun eső, kimchi szagú koreaiak ülnek előttünk, az első sorokban pedig valaki éppen dobja a taccsot kifelé. Szóval nem tűntünk el, csak nem nagyon volt időnk internetezni. Próbáljuk felidézni az eseményeket.

Kezdett már hűvös lenni odelent Melbourne-ben, úgy döntöttünk hát, hogy irány haza! Mivel azonban gyakorlatilag csak Melbourne-t láttuk eddig, szerettünk volna utazgatni is, mielőtt hazamegyünk. Összepakolni egy év után nem olyan poén. Válogatni a cuccokat, amiket felhalmoztunk ittlétünk alatt különböző kategóriák szerint (kuka, adomány, kell) elég szomorú volt. Közben meg a stressz, hogy be fogunk-e férni a húsz kilós limit alá ugyebár. Három napot hagytunk a készülődésre, így volt időnk pihenni is és el is intéztünk mindent (biciklik zseniális áruba bocsájtása stb.)

Gyűjtöttük a villamosvonalakat

Csak húsz kiló.....de mindre szükség van

Kiürült a gardrób

Hatalmas ez az ország, és csodaszép ugyebár, úgyhogy nem volt egyszerű eldönteni merre induljunk, és mit hagyjunk ki. Ami Ausztráliát illeti, egy kilenc napos, kocsi bérlős, sivatagos road tripre, és Sydney-re esett a választás, majd a hazafelé pihenésképp még hat nap Kambodzsában. Miért éppen Kambodzsa? Először is az út hazafelé elviselhetetlenül hosszú, másodszor érdekelt minket Dél-Kelet Ázsia, harmadszor szerettük volna megérteni az ázsiai embereket és szokásaikat, végül pedig a lehető legkevesebb bunkó német turistát akartuk magunk körül. Az út összesen hat repülőút Budapestig, négy különböző légitársasággal. Fájdalmasan sok minden kimaradt egyébként (pl. Új-Zéland, Tazmánia, Észak-Ausztrália), de sebaj, úgyis visszajövünk egyszer. :)

A road trippel nem vicceltünk: kilenc nap, ötezer ötszáz km, három állam, két időzóna. A kaját nem bíztuk a véletlenre elvégre a sivatagba készültünk: nyolc szendvics, harminc szilvásgombóc, tizenhat rántott hús, két doboz rizottó, két kg kenyér, egy zacskó mandarin és alma, egy db konzerv osztriga, keksz, rágó, három liter víz, két liter narancslé, kulacs kávé, egy csomag teafilter. Sok takaró, meleg pulcsik, kesztyű, sapka, durván lehűl a levegő odakint éjszaka, mi meg kocsiban alvást is terveztünk.

Borosüveg nyújtófaként, nagyon leleményes

A kocsibérléstől azért fostunk rendesen. A net tele van rémtörténetekkel. Azt nyomják, hogy visszaviszed a kocsit, és hetekkel később szó nélkül terhelik a számládat egy rakat pénzzel, ez, és ez, és ezért a karcolásért. Így próbálják a korábbi sérüléseket az aktuális bérlőkre hárítani. Egy kis automata Nissan Micrával nyomultunk, ő volt a nappalink, konyhánk, hálószobánk.  Részemről nem volt nagy szerelem, Réka viszont imádta, soha többé nem akar kuplungot a talpa alá. Nagyon hálásak vagyunk egyébként, amiért egy köhintés nélkül hozta le az utat.

 

Csigaházunk kék

Tehát folytatás következik, mégpedig a Great Ocean Road-dal!