Great Ocean Road

Uuuu Great Ocean Road! Melbourne-iek előnyben. Szóval mi is. Soha ne béreljetek autót, végtelen szívás és stressz az élet vele, de ezt mintha már említettük volna, csak lassan gyógyulnak a sebek, elnézést :)
Szóval ez a nagyszerű óceáni út, a nagyszerű óceán mellett halad, lassan, kanyarogva, kb. 300 km hosszan. Bármikor bárhol megállhatsz, gyönyörködhetsz a víz erejében, a papagájokban, a koalákban, tehetsz egy sétát a közeli esőerdőben. Mi ezt mind csináltuk, mert volt időnk, egy egész napot hagytunk rá, célállomásunk Warrnambool volt, ahova már sötétben érkeztünk egyébként, jól kihasználtuk a nap sugarait, az biztos.


 

Tessék nézni azt a kis vityillót

Hát nem aranyosak? Nem.

Taki, ezen nem vagyunk rajta, de attól még nézd meg, mert szép

Legalább homályos legyen

Finom falatok, ragyogó napsütés

Szabadon, nem ijedősen

Cuki, cuki vagyok

Az út fő attrakciója a 12 apostol nevezetű kősereg a vízben. 12-ig nem tudtunk elszámolni, de szép volt, ezermillió képet csináltunk, mélyen beszívtuk a tiszta, sós levegőt, miközben vigyáztunk, le ne fújja a hajunkat a szél.

Háttérben a 12 apostol, előtérben egy elképesztően rémes kesztyűt viselő, kócos nőszemély

 

Jól vigyázz, mert leesel, és MEGHALSZ! Figyelmeztet a tábla. Vigyáztunk.

Szépséges táj, lassan alakították az erők az idők folyamán

 

Habdiszkó

Ja, és, hogy milyen vezetni Ausztráliában? Ezt kérdezitek? Elég könnyű. A sok biciklizéssel már megszoktuk a bal oldalt. Ádámnak van rutinja, de nem nagyon szerette az automata kocsit ugyebár. Egy igazi férfi szeresse a kihívást, ami ebben az esetben a kuplung. Nekem mindegy volt, melyik oldal, nincs (nem volt) semmi rutin, már annak is örültem az elején, ha sikerült a sávban maradni. Természetesen imádtam az automata kocsit. Az már több problémát okozott, hogy az autóban minden fordítva volt, a kanyarodást például mindketten ablaktörléssel jeleztük index helyett. Az ausztrálok elég rossz, és figyelmetlen sofőrök, szóval figyelni kellett mindig.  

Mintha csak magamat hallanám :)

Életjel

Melbourne-i életünk vége, utazásaink kezdete

Ez most egy életjelet adó, rövidke bejegyzés, amit egy Kambodzsai buszon írunk, zuhog a monszun eső, kimchi szagú koreaiak ülnek előttünk, az első sorokban pedig valaki éppen dobja a taccsot kifelé. Szóval nem tűntünk el, csak nem nagyon volt időnk internetezni. Próbáljuk felidézni az eseményeket.

Kezdett már hűvös lenni odelent Melbourne-ben, úgy döntöttünk hát, hogy irány haza! Mivel azonban gyakorlatilag csak Melbourne-t láttuk eddig, szerettünk volna utazgatni is, mielőtt hazamegyünk. Összepakolni egy év után nem olyan poén. Válogatni a cuccokat, amiket felhalmoztunk ittlétünk alatt különböző kategóriák szerint (kuka, adomány, kell) elég szomorú volt. Közben meg a stressz, hogy be fogunk-e férni a húsz kilós limit alá ugyebár. Három napot hagytunk a készülődésre, így volt időnk pihenni is és el is intéztünk mindent (biciklik zseniális áruba bocsájtása stb.)

Gyűjtöttük a villamosvonalakat

Csak húsz kiló.....de mindre szükség van

Kiürült a gardrób

Hatalmas ez az ország, és csodaszép ugyebár, úgyhogy nem volt egyszerű eldönteni merre induljunk, és mit hagyjunk ki. Ami Ausztráliát illeti, egy kilenc napos, kocsi bérlős, sivatagos road tripre, és Sydney-re esett a választás, majd a hazafelé pihenésképp még hat nap Kambodzsában. Miért éppen Kambodzsa? Először is az út hazafelé elviselhetetlenül hosszú, másodszor érdekelt minket Dél-Kelet Ázsia, harmadszor szerettük volna megérteni az ázsiai embereket és szokásaikat, végül pedig a lehető legkevesebb bunkó német turistát akartuk magunk körül. Az út összesen hat repülőút Budapestig, négy különböző légitársasággal. Fájdalmasan sok minden kimaradt egyébként (pl. Új-Zéland, Tazmánia, Észak-Ausztrália), de sebaj, úgyis visszajövünk egyszer. :)

A road trippel nem vicceltünk: kilenc nap, ötezer ötszáz km, három állam, két időzóna. A kaját nem bíztuk a véletlenre elvégre a sivatagba készültünk: nyolc szendvics, harminc szilvásgombóc, tizenhat rántott hús, két doboz rizottó, két kg kenyér, egy zacskó mandarin és alma, egy db konzerv osztriga, keksz, rágó, három liter víz, két liter narancslé, kulacs kávé, egy csomag teafilter. Sok takaró, meleg pulcsik, kesztyű, sapka, durván lehűl a levegő odakint éjszaka, mi meg kocsiban alvást is terveztünk.

Borosüveg nyújtófaként, nagyon leleményes

A kocsibérléstől azért fostunk rendesen. A net tele van rémtörténetekkel. Azt nyomják, hogy visszaviszed a kocsit, és hetekkel később szó nélkül terhelik a számládat egy rakat pénzzel, ez, és ez, és ezért a karcolásért. Így próbálják a korábbi sérüléseket az aktuális bérlőkre hárítani. Egy kis automata Nissan Micrával nyomultunk, ő volt a nappalink, konyhánk, hálószobánk.  Részemről nem volt nagy szerelem, Réka viszont imádta, soha többé nem akar kuplungot a talpa alá. Nagyon hálásak vagyunk egyébként, amiért egy köhintés nélkül hozta le az utat.

 

Csigaházunk kék

Tehát folytatás következik, mégpedig a Great Ocean Road-dal!

A város felülnézetből

Mint azt sokan tudjátok, rövidesen elhagyjuk Melbourne-t, így a blogunkon ezekkel a képekkel búcsúznánk az otthont adó várostól, mely nagy szeretettel befogadott minket. Mi is nagyon megszerettük ám időközben, nem lesz könnyű magunk mögött hagyni. Kalandos három hét következik, de a blogot nem hagyjuk abba, most jön csak a java!

 

Melbourne bizony nem tartozik a világ legimpozánsabb városai közé, sőt a vén Európából idetévedt kalandor akár még csúnyácskának is találhatja. Hát mi sem róttuk sűrűn az utcákat szabad óráinkban az épületekben gyönyörködve, viszont gondoltuk megnézzük, hátha jobban fest háromszáz méter magasból. Megmásztuk (lifttel) tehát Ausztrália második legmagasabb épületét, az Eureka Towert. Nem volt olyan nehéz odatalálni, mert mindenhonnan látszik a városban. 2002-ben kezdték el építeni, négy éven tartott, ötszázmillió dollárba került. Kilencvenegy emelet, a turistás rész a nyolcvannyolcadikon van. A lift harminc másodperc alatt ér fel oda :) A legmenőbb odafent az Edge nevű móka. Ez egy üvegkocka, ami kinyúlik az épületből, kimész, el van sötétítve az üveg, majd egyszer csak hoppá, ott van alattad a város, háromszáz méter magasan állsz egy üveglapon :) Mi nem mentünk ki, mert még pluszba lehúznak 12 dolcsival, annyira meg nem tűnt izginek.

Azt pedig, hogy a város jól festett-e felülnézetből döntsétek el magatok :)

Healesville Sanctuary

Nagy rajongói vagyunk az állatoknak és a természetnek, bár mindketten Budapest flaszterján nevelkedtünk. Voltunk már az állatkertben, az akváriumban, de van Melbourne városától nem messze egy olyan hely is, ahol az állatok még inkább jó körülmények között, már-már szabadon élhetnek. Két ilyen hely is van egészen pontosan, az egyik inkább ilyen szafaris, mindenféle állat van, de te csak egy buszról lesheted őket, a másik helyen pedig kizárólag ausztrál állatok vannak, viszont közéjük is merészkedhetsz, tapi, etetés, ilyenek. Mi az utóbbit választottuk, szafarit majd Afrikában! Fee barátosnénkkal és az ő színes sapkás Allen barátjával, duplarandisan nekivágtunk Ausztrália útjainak és egy kb. másfél óra meg is érkeztünk az esős erdőbe.
A pénztárnál a belépőjegy árán túl plusz 10 dollárért lehetett venni extra élményeket is, mint például kenguru etetés, dingó simogatás, koalával közös fotó készítés (anélkül, hogy hozzáérnél), meg talán emu lovaglás is volt, de mi a kengurukat választottuk. Milyen jól tettük!

A képek minősége miatt bocsánatot kérünk. Megtörtént ugyanis, hogy fényképezőgépünk a bejáratnál lemerült, a telefonunk memóriája betelt. Fee-nél szerencsére volt egy gép, de mivel ő utál fényképezni, ezért az csak valami egészen kezdetleges masina. Végül az is lemerült.

Az utak így néznek ki

Ez a pamacs az emu. Feje a pamacsban. Nem szerették egymást a fényképezőgéppel.

Dingók

 

Mr. Metropolita itt is kávéval nyomul - de csak mert előtte 3 órát aludt

Nem nagyon vannak kerítések. Illetve vannak, de be lehet menni, az egyes területek ilyen kettős ajtókkal vannak elkülönítve, te ezeken átjuthatsz, az állatok nem.

Gyönyörű rezervátum madarakkal

 

 

 

Sapka divatbemutató

Hatalmas, ősöreg fák, ez az egyed több, mint 150 éves

Madárlesen

Nagyon sajnálom, de elfelejtettük ennek a madárnak a nevét. Megjelenése hatalmas élmény volt azonban, egy csoport ember teljesen némán figyelte minden mozdulatát. Ritkán lehet látni állítólag. Nagyon elegáns.

Ez a kis haver nagyon jó fej volt - állatneveket ne várjatok, szégyeljük, de ez van.

Rövidke kiselőadás a fenti patkánysüniről

Mindenféle papagájok. Kicsit féltünk itt, egyesek félméteresek voltak

A kissrác átérzi a pillanatot, vagy istennek képzeli magát, aki élelmet nyújt, nem tudjuk.

Hüllő show. Mi nem mennénk közelebb a helyedben, fiúcska!

Mégis közelebb mentünk

Volt sajt és borkóstolás is

Piknik a kandalló tüzének melegében

A híres-neves tazmán ördög

Madár show. Csúcs volt!! Nagyon élveztük, profi volt, dinamikus, a madarak nagyszerűen szerepeltek.

Ezek a koalák bizonyos egykori egyetemi társaimra emlékeztetnek (bocsi). Egész nap csak alszanak, annyira be vannak állva az eukaliptusz levelétől.

Vigyázz, kész...

Rajt! Helló, jövök!