Csütörtök reggel: Budapest, péntek reggel: Orly, szombat reggel: Kuala Lumpur, vasárnap reggel: Melbourne… Így indult minden. Kedves drágáink, ezt a blogot a Földről fejjel lefele lógva írjuk nektek.

2012. július 16., hétfő

A város felülnézetből

Mint azt sokan tudjátok, rövidesen elhagyjuk Melbourne-t, így a blogunkon ezekkel a képekkel búcsúznánk az otthont adó várostól, mely nagy szeretettel befogadott minket. Mi is nagyon megszerettük ám időközben, nem lesz könnyű magunk mögött hagyni. Kalandos három hét következik, de a blogot nem hagyjuk abba, most jön csak a java!
 

Melbourne bizony nem tartozik a világ legimpozánsabb városai közé, sőt a vén Európából idetévedt kalandor akár még csúnyácskának is találhatja. Hát mi sem róttuk sűrűn az utcákat szabad óráinkban az épületekben gyönyörködve, viszont gondoltuk megnézzük, hátha jobban fest háromszáz méter magasból. Megmásztuk (lifttel) tehát Ausztrália második legmagasabb épületét, az Eureka Towert. Nem volt olyan nehéz odatalálni, mert mindenhonnan látszik a városban. 2002-ben kezdték el építeni, négy éven tartott, ötszázmillió dollárba került. Kilencvenegy emelet, a turistás rész a nyolcvannyolcadikon van. A lift harminc másodperc alatt ér fel oda :) A legmenőbb odafent az Edge nevű móka. Ez egy üvegkocka, ami kinyúlik az épületből, kimész, el van sötétítve az üveg, majd egyszer csak hoppá, ott van alattad a város, háromszáz méter magasan állsz egy üveglapon :) Mi nem mentünk ki, mert még pluszba lehúznak 12 dolcsival, annyira meg nem tűnt izginek.
Azt pedig, hogy a város jól festett-e felülnézetből döntsétek el magatok :)

























2012. július 14., szombat

Healesville Sanctuary

Nagy rajongói vagyunk az állatoknak és a természetnek, bár mindketten Budapest flaszterján nevelkedtünk. Voltunk már az állatkertben, az akváriumban, de van Melbourne városától nem messze egy olyan hely is, ahol az állatok még inkább jó körülmények között, már-már szabadon élhetnek. Két ilyen hely is van egészen pontosan, az egyik inkább ilyen szafaris, mindenféle állat van, de te csak egy buszról lesheted őket, a másik helyen pedig kizárólag ausztrál állatok vannak, viszont közéjük is merészkedhetsz, tapi, etetés, ilyenek. Mi az utóbbit választottuk, szafarit majd Afrikában! Fee barátosnénkkal és az ő színes sapkás Allen barátjával, duplarandisan nekivágtunk Ausztrália útjainak és egy kb. másfél óra meg is érkeztünk az esős erdőbe.
A pénztárnál a belépőjegy árán túl plusz 10 dollárért lehetett venni extra élményeket is, mint például kenguru etetés, dingó simogatás, koalával közös fotó készítés (anélkül, hogy hozzáérnél), meg talán emu lovaglás is volt, de mi a kengurukat választottuk. Milyen jól tettük!


A képek minősége miatt bocsánatot kérünk. Megtörtént ugyanis, hogy fényképezőgépünk a bejáratnál lemerült, a telefonunk memóriája betelt. Fee-nél szerencsére volt egy gép, de mivel ő utál fényképezni, ezért az csak valami egészen kezdetleges masina. Végül az is lemerült.

Az utak így néznek ki

Ez a pamacs az emu. Feje a pamacsban. Nem szerették egymást a fényképezőgéppel.

Dingók
 

Mr. Metropolita itt is kávéval nyomul - de csak mert előtte 3 órát aludt

Nem nagyon vannak kerítések. Illetve vannak, de be lehet menni, az egyes területek ilyen kettős ajtókkal vannak elkülönítve, te ezeken átjuthatsz, az állatok nem.

Gyönyörű rezervátum madarakkal
 

 
 
Sapka divatbemutató

Hatalmas, ősöreg fák, ez az egyed több, mint 150 éves




Madárlesen

Nagyon sajnálom, de elfelejtettük ennek a madárnak a nevét. Megjelenése hatalmas élmény volt azonban, egy csoport ember teljesen némán figyelte minden mozdulatát. Ritkán lehet látni állítólag. Nagyon elegáns.


Ez a kis haver nagyon jó fej volt - állatneveket ne várjatok, szégyeljük, de ez van.

Rövidke kiselőadás a fenti patkánysüniről

Mindenféle papagájok. Kicsit féltünk itt, egyesek félméteresek voltak


A kissrác átérzi a pillanatot, vagy istennek képzeli magát, aki élelmet nyújt, nem tudjuk.

Hüllő show. Mi nem mennénk közelebb a helyedben, fiúcska!
Mégis közelebb mentünk


Volt sajt és borkóstolás is

Piknik a kandalló tüzének melegében

A híres-neves tazmán ördög

Madár show. Csúcs volt!! Nagyon élveztük, profi volt, dinamikus, a madarak nagyszerűen szerepeltek.

Ezek a koalák bizonyos egykori egyetemi társaimra emlékeztetnek (bocsi). Egész nap csak alszanak, annyira be vannak állva az eukaliptusz levelétől.

Vigyázz, kész...
Rajt! Helló, jövök!