Gyilkos számok (kép-telen bejegyzés)

Ausztrália talán az egyetlen ország jelenleg a Földön, ahol nem lefelé mennek a dolgok nyilai, hanem fölfelé. Az országon belül is Victoria állam a leggazdagabb, az állam fővárosa pedig hát Melbourne, jelenlegi otthonunk.  Azt mondják, Ausztrália nagyon drága. Nehéz cáfolni, magyar turistaként, magyar forinttal idejönni kész öngyilkosság, az tuti. Csakhogy közben meg, ha ausztrál a fizetésed, azt kell mondanunk, hogy olcsó. Ráadásul Melbourne állítólag jóval olcsóbb, mint Sydney vagy Perth. Ez a poszt tehát azt a kérdést boncolgatja, hogy mennyibe is kerül itt az élet nekünk, illetve nekik.  Az alábbiak nagyon praktikusak lehetnek, ha valamelyik kedves olvasónk véletlenül idetévedne.
1 AUD 245 HUF-nak felel meg ma.

A tej 2 literes kiszerelésben 2  AUD (490 HUF)
Egy kg kenyér 2 AUD (490 HUF) a péknél, a boltban szeletelve 4 AUD (980 HUF)
20 dkg felvágott nem párizsi, de nem is extrás sonka 1.40 AUD (343 HUF)
1 kg csirkecomb piacon 4 AUD (980 HUF)
Vaj 1 kg-os Flora 4 AUD (980 HUF)
Fél literes ásványvíz 3-5 AUD (márkától függ). Itt nincs ásványvíz kultúra, és nagyon drága is. (735-1225 HUF)
100 db Lipton Earl Grey  3.50 AUD (857 HUF)
1 kg új-zélandi sajt 9 AUD (2205 HUF)
Egy csomag jó spaghetti, penne, akármilyen olasz tészta 1 AUD (245 HUF)
1 kg rizs 2.50 AUD (612 HUF)
Fűszerek 0.60 cent (147 HUF)
Zöldségesnél 1 kg barack 2 AUD (480 HUF), 1 kg banán 1.20 AUD (294 HUF), 1 kg alma 2.20 AUD (539 HUF), 1 kg krumpli 0.4 AUD (98 HUF), 1 db avocado 2 AUD (490 HUF)
Egy kávé kávézóban 3 AUD (735 HUF)
Egy üveg sör (375 ml) boltban 4 AUD (980 HUF), ha beülsz valahova 7-8 AUD (1715-1960 HUF)
Egy üveg bor boltban 15 AUD (3675 HUF)(közép árkategória)
Egy doboz cigi 13 AUD (3185 HUF) (mennyire jó, hogy már egyikünk sem dohányzik)
Egy tál étel (tészta, pizza, hús) étteremben átlag 20-30 AUD (4900-7350 HUF)
Mosópor 2.50 AUD (612 HUF)
Organic sampon , balzsam 3-3 AUD (735 HUF)
Fogkrém 2.50 AUD (612 HUF)
Lakás bérlés 1600 AUD havonta (392.000 HUF)
Szoba  bérlés rezsivel 1300 AUD havonta (!) (318.500 HUF)
4 éves Honda Civic 15.000 AUD (3.675.000 HUF)
Havi bérlet a tömegközlekedésre 170 AUD (41.650 HUF)
1 liter benzin 1.35-1.40 AUD (331-343 HUF)
Mobil percdíj 0,15 AUD/perc (36,75 HUF/perc)
80 Gb Internet havidíj 80 AUD (19.600 HUF)
Napi jegy az Australian Open-re 30 AUD (7350 HUF)
Egészségügy, oktatás ingyenes

Ha ausztrál vagy, itt jártál egyetemre, itt vannak a gyökereid, könnyű elhelyezkedni. Az egyetemeken sincs tandíj, úgy működik, hogy csak akkor kell utólag visszafizetned, amikor már jól fizető állásod van. Ez kb. azt jelenti, hogy ha már havi 6.000 AUD-t keresel (1. 470.000 HUF), akkor. Addig nem. Ha 40 évesen jutsz el idáig, akkor csak 40 évesen kell fizetned, természetesen részletekben, és nem egy nagy összeget, kb. havi 200 AUD-t.
Amint látjátok, az alapvető szükségletek nem kerülnek sok pénzbe itt sem, sőt, sokszor még olcsóbbak is (férfi hajvágás 2400 HUF, női 6000 HUF). Amikor viszont szórakoztató szolgáltatásról van szó, akkor ott már a business a lényeg ugyebár, hiszen moziba menni (egy jegy 20 AUD-4900 HUF), vagy étterembe járni már nem létszükséglet. Az ausztrálok pedig ezt jól tudják, nem bánják, és meg is tudják fizetni. Ezért nem ritka látvány két fiatal anyuka 6 gyerekkel egy étteremben, ahogy amíg ők pezsgőznek, a gyerekek osztrigákat esznek – természetesen csak előételként, majd jól lakik az egész bagázs homárral, pizzával, amit megkívánnak. Ez itt természetes, ami abból is látszik, hogy mindezt a főzés-takarítás-bevásárlás közben ejtik meg tangapapucsban, vagy hazatérve a strandról, tehát anélkül, hogy kiöltöznének hozzá, vagy eseményként fognák fel, ahogy ez otthon van. Persze ebből az is következik, hogy nem értékelik úgy, amit kapnak, mint mi/otthoniak, és ha nincs elég buborék a kólában, akkor visszaküldik. Erre külön szavuk is van: flat. Túl egyhangú az ital. Nahát!
Amit mi minden kényelem ellenére is érzünk, az az, hogy itt minden a pénzről szól. Ez azért van, mert ki az, aki idejön, idejött valaha is az elmúlt 100 évben? Hát az, akinek szarul ment otthon, akinek van vér a pucájában, meg bőr a képén. Szóval nehogy már fizetnie kelljen a nemelégbuborékos kóláért, az nem fair, viszont ha ő a szolgáltató, akkor viszont már elő-előfordulnak sumákságok. Ha már mindenük megvan, és gond nélkül osztrigáztathatják a gyerekeiket, akkor sem változnak meg. 
Nehéz tehát eldönteni, hogy akkor most mi is van itt Ausztráliában. Egyfelől ugyanis azt látjuk, hogy az átlag ausztrált nem foglalkoztatja annyira a pénz, nem igazán mutatják ki, hogy tele vannak. Egyszerűen csak élik nyugodt életük, anyagi biztonságban, különösebb csillogás nélkül. Közben meg itt ez a rengeteg bevándorló, meg néhány szuperkúl ozzi motoros vagy szörfös, akik elképesztően hangosan brümmögtetik a járgányt, a legvagányabb kocsikat meg a Harley-t, ami szerintünk igen is rongyrázás, na.
Ez tehát egy rettentően fiatal ország, ami jó időben született, és jó helyen is van. Elszigeteltségének köszönhetően nem éri meg import áruval teledobálni a piacot, tehát minden egyes megvásárolt termékkel az ausztrál gazdaságot támogatod és ez mindenkinek jó. Mi pedig lassan kezdjük megszokni és magunkévá tenni ezt a nyugalmas magabiztosságot, és reméljük, hogy egyszer otthon is ilyen lesz.

Bögre 2.

Úgy hallottuk, igen cudar az idő otthon, meg sötét is van, úgyhogy küldünk egy kis napsütést és jókedvet! Ez egy nagyon jó kis nap volt...

A magas, vékony vagy a dúskeblű?

Ezek itt mind nagyon jól érzik magukat

Zavarban a sok dúskeblű között

Ausztrál lóhere

Itteni pitypang

Tulipán

Kála

Muskátli

Azt akarod mondani, hogy nem értek a virágokhoz???

Oganic piac tényleg

A papagáj szabad itt, mint a madár

Délen vagyunk, drágám

Ha kisilabizálod a betűket, beléphetsz az e-mailedbe

Vigyázz, kész, rajt!

Sálálááá

Sáláláláálááááááááá

Pá-pá

Elfogyott a WC-papír

A házban, ahol 6 nő és 1 pasi él együtt, és ahol eddig egyébként még nem volt hasonló probléma, elfogyott a wc-papír. Na most, ha azt gondoljátok, hogy ez nevetséges probléma, sőőőt, nem is probléma, akkor elmondom, hogy baromi nagyra nőtte ki magát. Ugyanis, senki nem volt hajlandó venni. Mindenki fellázadt, és tüntetett némán, aminek eredménye az lett, hogy 3 napig nem volt semmi. Ekkor úgy döntöttem, hogy véget vetek ennek a hidegháborúnak, és milyen jó fej leszek, hát viccesen. Letéptem saját titkos-magán wc-papír tekercsünkről egy darabot és ráírtam: Buy me, tehát vegyél engem. A német lakótársak rögtön tudták, hogy én tettem az üzenetet a wc-re, nevettek, és megegyeztünk, hogy mivel 2 héten át csak ők és mi vettünk toálett pépört, ezért most megvárjuk, amíg svéd, illetve francia lakótársaink is rászánják magukat. Vártunk. Vártunk tovább is, de semmi nem történt! Nem vettek! Kis tépelődés után, hogy mit tegyek, mit tegyünk, gondoltam, tovább göngyölítem a dolgot, és 3 szőlőlevelet ragasztottam a wc-papír tartóra, hogy hát akkor vissza a természetbe gondolat-üzenettel, szimbólummal megértik. Otthagytam éjszakára, mert tudtam, hogy a svéd kel fel legkorábban.

Alig vártam a reggelt, izgatottan rohantam a fürdőszobába. Nem fogjátok elhinni, de még mindig semmi! Senki nem vett! Sőt, a 3 levélből már csak 2 volt ott, szóval őőőő…
Na hát ekkor már nem lehetett tovább várni, gondoltam, itt az ideje az őszinte beszédnek. Mivel Á az egyetlen férfi a házban, odament a francia nyünyühöz, hogy hát akkor, veszel-e wc-papírt, rajtad a sor. Azt gondoltam, hogy jó ötlet lesz egy 140 cm magas lányhoz odaküldeni A FÉRFIT, hogy majd érzi, hogy hol a helye, de olyasmi történt, amire nem számítottunk: megtagadta a vásárlást! Megsértődött, rázta a fejét, rázta a vállait, és hogy ő már annyi mindent vett ebbe a házba, PÉLDÁUL nemrég szemeteszsákot. Nem vesz. Á miután visszajött, összeroskadvazuhantössze a kanapéra, 2 percig meg se tudott szólalni a döbbenettől, kíntól és dühtől, majd tovább adta az információt: a nyünyü nem hajlandó wc-papírt venni. Az van, hogy Á egy nagyon jó ember, aki soha senkinek sem fogja azt mondani a szemébe, hogy *az*me* és ezt a nyünyü kihasználta. Ezért hát nem volt más választásunk, összehívtam egy lakógyűlést a konyhába. Körben ülve, állva pizsamás német francia magyar álmos lakótársak, én meg a hosszúkás csíkos gatyámban, keresztbe csíkos felsőmben előadtam, hogy mi fog történni: én kezdem a sort, veszek. Á folytatja, ő vesz. Aztán a nyünyü, aztán a svéd, aztán a 3 német, és így tovább, mert ez tarthatatlan. Egyetértünk? IGEN! Egyetértünk!
És megoldódott a helyzet.

Bögre 1.

Én, a fiú elcsavarogtam a fényképezőgéppel...

 

Egy szobánk van, gyerek még nincs

Egy szobánk van, gyerek még nincs, de a négy kerék az összejött. Fejenként kettő. Biciklivel rójuk Melbourne utcáit napról-napra, és ez nagyon jó nekünk!

Valószínűleg a miénk a két legbénácskább bringa a városban, ez főleg azért van, mert itt szinte mindenki ilyen csudajárgányokkal jár-kel, és nem azért, mert valóban bénák lennének. Az enyém egy kifejezetten masszív darab, csak csúnya nagyon. Majd lefestjük, vagy matricázzuk. R-é ellenben gyönyörűséges, pink barbiejárat. Az a legjobb benne, hogy nem kell rá csengő, mert méterekről hallani, ahogy csörög-zörög mindene. Tök gyors is lenne, csak fel kéne váltani egy sebességet :) Védőfelszereléseink pedig az aboriginal, kézzel készített sisakjaink.

Úgy jöttünk Melbournebe, hogy itt hú, milyen jó a biciklisek élete, meg a bicikliutak, meg a kultúra. Hát. Budapestnél egy kicsit jobb a helyzet, de nem sokkal. Mivel itt nagyságrendekkel több pénz jut bármire, ezért valóban a bicikliutak száma, és hossza bőven veri Budapestet, a nagy, széles útjaik miatt pedig általában sok helyed is van tekerni. Természetesen ez a biciklibérlő rendszer is tökéletesen ki van építve, bár úgy látjuk, nincs igazán használva. Szóval nagyon támogatva van a dolog, csak az a gond, hogy elég fiatal még a biciklis kultúra. Az autós pedig százmillió. A fiatalságot azért írtam, mert ahogy Budapesten sem, itt sincs még egészséges együttműködés bringás és autós között. Ausztráliában mindenki betartja a szabályokat, mindig megállnak a zebránál, nyugodtan, udvariasan közlekednek. Óriási tévhit. Letol, elnyom, előz, nyomul, rádnyit,  rádhúz. Pont, mint otthon. A taxisok itt is #&đÄ$Ł (ezek most tényleg hieroglifák). Nálunk a főúton van egy vékony bicikliút, de a nap túlnyomó részében autók parkolnak rajta, így volt út, nincs út. Ami pedig a poén, hogy ezt legálisan teszik :) Ki érti ezt?

No, de nem olyan rossz a helyzet, sok helyen nagyon kényelmesen, veszélytelenül lehet közlekedni, a többi részen pedig csak nagyon kell figyelni. A bal-jobb kavart is teljesen megszoktuk már. Úgyhogy ne aggódjatok értünk! A bérletet úgysem fizetjük ki :)
Ezt most megint én írom a R. Csak pár gondolat erejéig húzom az időd. Szóval. Rólam mindenki tudja, hogy általában nem én vagyok a Critical Mass fő figurája. Persze ha valaha részt vettem volna, én lettem volna. Hullámzó elindulásokról és parkoló autókkal való koccanásokról lehettem volna híres. Autóvezetőként már kezdek elhíresülni, de ez egy másik történet. És tessék, most belecseppentem egy olyan országba, ahol biciklire kell ülni, ráadásul a bal oldalon. Fostam egy kicsit, na. Lassan megszokom, már egészen kiszámíthatóan tudok elindulni, de azért nemrég még előfordult, hogy  egyik este azt hittem a saját árnyékomról, hogy valaki meg akar előzni. Számoltam hányszor. Négyszer. Abban reménykedem csak, hogy soha nem alakul ki olyan szituáció az utakon, mintha jómagam biciklin és jómagam autósofőrként találkoznánk. Mindezt öniróniával írom persze, csakhogy mosolyogjatok egy kicsit a szürke télben, ennek ellenére minden igaz, de az is, hogy rettentő ügyes vagyok általában és annál még sokkal óvatosabb is mindig. Puszi.