A fészkünk

Lépésről lépésre kell haladni, ha valaki kezdeni szeretne valamit Ausztráliában. Az első lépés kiérkezés után, amint lehet, a sim-kártya, aztán szállás. Szállást találni nem volt egyszerű. Már otthon elkezdtük, de hiába, e-mailekre nem válaszol senki. Úgyhogy miután végre lett itteni telefonszámunk, elkezdhettünk szobát keresni normálisan. Bármi international probléma, kérdés esetén ajánljuk a Gumtree nevű oldalt. Mi is innen szereztünk telszámokat, és máris kezdődhetett a háznézés. Elképesztően fárasztó volt ez a két nap, mivel nem ismerjük a várost, mindenhonnan, de konkrétan mindenhonnan elkéstünk, ugyanis állandóan eltévedtünk. Persze az itteni házszám- rendszer hibája :). A legelső lakásnál, amit meg szerettünk volna nézni például, kb. másfél órát békávéztunk, késtünk 40 percet és már nem volt ott senki :). Ausztrálokkal nem találkoztunk ezekben a napokban, csak olasz, indiai, arab, kínai, még egy indiai, még egy kínai akart kiadni nekünk szobát. Aztán… egyik alkalommal megérkeztünk (50 perc késéssel) a következő címhez. Egy nagy, öreg, fehér családi ház, a ház előtt egy ázsiai nő tologat egy babakocsit, a kertben egy tetőtől talpig leburkázott, mozdulataiból ítélve öregasszony metszi a szőlőt, és a távolból érkezik egy melegítőgatyás, zsivány fejű iráni. 

jobbról

balról

Mindent, amit fentebb írtunk egységről meg toleranciáról kint hagytam (kint levetett cipőmmel együtt) a ház előtt. Hogy én nem fogok egy olyan házban lakni, ahol a Korán lóg az ajtó fölött és le kell venni a cipőt és ezekkel és satöbbi. Aztán persze ezt választottuk :). Mégis csak unity-family. Ők, mint kiderült, egy másik házban laknak, a kert túloldalán, nekünk 4 másik leányzó a lakótársunk, egy indonéz (az indo), egy japán (a japó), egy svéd (a svéd), és egy francia (a francia). Mivel nem találkoztunk velük másfél napig, biztos voltam benne, hogy le vannak öntve savval, és be vannak zárva, de kiderült két nap után, hogy csak rosszfejek, nem jönnek ki, úgyhogy gyakorlatilag van egy házunk nagy konyhával, fürdőszobával, kandallós hálószobával és kerttel.

Mindent máshova

Készül a szendvics a fényben

Még üres a polc

HELÓ

Nem kelek fel sáláláá

A lányok közül az indo turizmust tanul, a japó turista vízummal dolgozik (fúj), a svéd masszőr, a francia pedig tulajdonképpen egy csoda, mert nyelvtudás nélkül eljött ide egyedül, és 3 hét után talált csak munkát, egy olasz étteremben pincérnő 2 napja, de nem szereti. Nem lesz feszültségmentes az együttélés, azt már látszik, Á sokat bosszankodik rajtuk, igaz úgy fest, gyakran fognak cserélődni. Sokat csapkodják az ajtót, koszosak, főleg éjszakai üzemmódban működnek.  

A ház egy csöndes, madárcsicsergős utcában van egyébként, viszont egy annál izgisebből nyílik, a negyed neve Brunswick, sok-sok szín és kultúra, nagyon szeretjük. 

Csend-élet

Azért is király ez az utca, mert rengeteg nagyon olcsó bolt, kajálda van (értsd: magyar viszonylatban is olcsó). Elég bevándorlós rész, egymás mellett a kínai limlomárus, libanoni büfé (ez a törzshelyünk) és a görög hentes. Békében persze. A szobánkat is szeretjük, de legjobban az ágyneműnket szeretjük...