Csütörtök reggel: Budapest, péntek reggel: Orly, szombat reggel: Kuala Lumpur, vasárnap reggel: Melbourne… Így indult minden. Kedves drágáink, ezt a blogot a Földről fejjel lefele lógva írjuk nektek.

2011. december 2., péntek

Kanapészörfözés 1.


Az, hogy hotel hostel helyett couchsurfingezzünk az elején, a legjobb döntés volt. Bár ilyen vendégszeretettel fogadnának mindenkit, mindenhol. Szívet melengető, na. Valahogy a rengeteg jelentkezőből Andyhez húzott a szívünk és milyen jól tette. Tökéletes választás volt. 

15 és 25 éves kora között 18 tetoválás.


Moszkva térkép, gitár, Arky

Andy egyedül él, heti 4 napon át a két fiával együtt. Arky és Xavier (amit ők vhogy Zévier-nek ejtenek) 9 és 13 éves srácok, akik kalapban, kockás ingben, csokornyakkendővel élik életüket a kíváncsiság szellemében. Pontosan tudták, hogy Magyarország hol, és Budapest és, hogy Buda – Pest, a folyó, a paprika, és hát a szocializmus, persze. Rengeteget beszélgetünk velük, beavatnak az itteni állatok, benn-, és kinnszülöttek rejtélyeibe. Andy egy ilyen egyszerű művész-zeneszerző-énekes-filozófus fajta. A lakás bakelitekből és könyvekből tevődik össze. Hihetetlenül kíváncsi természetről árulkodnak a könyvek, vietnám gazdaságpolitikájától kezdve, sztálin és nitzsche gyerekkorán át, az albán krimiig minden. Mindent tudni akar. Beszélgettünk zenéről, mondta, hogy nincs semmi magyarja, akárhogy gondolkodik, csak egy kis Bartók :) Perpill valami töklaza állami melót csinál. Az az érzésem, hogy régen azért elég tróger volt (szereti a sört nagyon), aztán szerelembe esett a gyerekeivel és remek apa lett belőle. Van egy Fender Telecasterje, amiért nem rég 10.000 dollárt kínáltak. Gondoltuk ellopjuk, de végül nem, inkább illegálisan dolgozunk. khm. (eznemigazám). A két testvér is nagyon érdekes. Egyfelől hasonlítanak, nagyon okosak, érdeklődőek, kíváncsiak, nyitottak. Közben meg Arky egy hihetetlen csibész, akinek a szeme se áll jól, zseniális dumája van, mi már elvesztettük a fonalat, de ha jól tudom, csak Melbourne-ben 5 barátnője van, összesen 7. Bár ő igyekszik tagadni. Xavier már kamaszodik, kicsit különc, kevésbé jóképű, nagyon okos, nyomja az adatokat, meg az érdekességeket. Mindkettőjüket imádjuk. Szerintem már ők is minket, kicsit. Nem szívesen hagyjuk itt a kérót.

Eszmei zene-csere


Hippi

Egyik este megvendégeltek minket egy vacsorára, a menü pedig...dobpergés...kenguru-spagetti volt! Ami annyit tesz, hogy kengurugolyócskák tésztában. Kissrácok szívüket-lelküket beletették. Fincsi a kenguru, nagyon erős az íze jól meg kell fűszerezni. De azért fura. Nem olyan mintha mi lovakat ennénk? Másnap visszaadtuk ám.. Nem volt egyszerű magyaros kaját összerakni, nem is sikerült annyira. Ez a: ja nem az sincs, ja nem az sincs...Végül: paradicsomleves, banános palacsinta új-zélandi lekvárral. Nem magyaros, viszont finom, tök jól sült el (sült el...há). Sétáltunk, söröztünk együtt, tök jó helyeken.

Szakácsaink
 
Készül a kenguru húsgolyó



Egyik nap elmentünk egy gyerek-rajz kiállításra is, ugyanis a két srác rajz tanfolyamra jár. A tanfolyamszervezőjük szervezte ezt a kiállítást és a képeket áruba is bocsátották. Volt egy kis megnyitó parti is, amin egyébként nem vettünk részt, de láttuk az asztalt, és nem ám chips meg kókuszgolyó a menü kólával, hanem padlizsánkrém, kagyló, dinnye, csupa egészség. (A kölykök ugyanúgy falták.) Voltunk velük gördeszkázni és limonádézni is egyet, szóval nagyon megszerettük egymást. Xavier rajzolt is nekünk egy rozmárt és egy ????-t.  Anyukájuk viszont egy agresszor sajnos, pedig azt hittük csuda jófej lesz. A második percben már a vízumunkról kérdezett és kirázta a kezünkből a vért kézfogáskor.


Kis művészek kiállítása





2 megjegyzés: