Hogy? A számlát? Ja, hogy két sört oké…

Na nem ilyen rossz a helyzet, egész jól elboldogulunk az angolunkkal. Ami, azért nem volt ilyen egyértelmű, mielőtt elindultunk, olyan rémtörténeteket hallottunk az ausztrál angolról, hogy majdnem megijedtünk, de aztán végül nem. Jól tettük, én nem ismerem jól (mondhatnám személyesen nem) az angol dialektusokat, de az ausztrált szerintem az amerikainál is könnyebb érteni. Leszámítva persze a szlenges és nem szlenges sajátságait. Azért is jó velük beszélni, mert az angol anyanyelvűnek akármilyen hülyeségeket hordasz össze, érteni fogja, hogy mire gondolsz.

Sajnos sokkal rosszabb a helyzet a bevándorlókkal. Egészen megdöbbentő, de akár több tíz éve itt élő embereknél sem egyértelmű, hogy beszélik a nyelvet. Mindenki megérkezik a saját kis negyedébe, ahol vidáman elmakog a sajátjaival, bolti eladóként pedig nem is tanul semmit. Nem jó ez így. Persze a többség azért beszél angolul, mind közül talán az indiai angol a legfájdalmasabb élmény (erre R előre figyelmeztetett), utánuk a kis keleti népek jönnek, és szegény francia lakótársunk angolját is meg kell említenem. Az angolban, ha nem értesz valamit, azt mondod sorry (tessék?), és véletlenül sem azt, hogy what?! (mi?!), ez ugye magyarban is etikátlan. Ő szegény ezt valószínűleg nem tudja, és mivel igen gyakran nem érti, amit mondanak neki, folyamatosan használja, olyan franciásan, vékonyan, így inkább: „wátz”? :)

Magamat cáfolván, biciklivásárlásnál volt egy vicces kommunikációs gubanc egy ausztrál sráccal is. Fogtam egy bringát, ő meg odajött, hogy ez ilyen meg ilyen bicikli, amivel a bójkpollój sportot szokták játszani … Sorry? … Bójkpollój! … Erre már csak irtó bambán néztünk … Bójkpollój … Szóval nem mindig egyszerű velük se :)

Íme a megoldás:

http://www.youtube.com/watch?v=Gc8-RMWZ99o&feature=fvst

Mi viszont kaptunk dicséretet, hogy milyen szép az angolunk. Én mondjuk nem vagyok olyan elégedett magunkkal, szinte mindent értünk, normális kiejtéssel meg tudjuk értetni magunkat, dehát…a választékosság majdnem olyan messze van tőlünk, mint ti, kedves olvasóink! Kicsit égetem is  magam: aranyköpés: great problem (nagyszerű probléma). És kérem nem tudtam, hogy mi a kanál. :) Olyan jó, hogy naponta tanulunk szavakat, ja és basszus már elkezdtünk angolul gondolkodni! Bizonyos szavak, mondatok nem kerülnek lefordításra a fejben, majd egyből angolul jutnak eszedbe. Fura. R utálja, én kevésbé. Ez gondolom erősödni fog.

Korábban említettük az építészettel kapcsolatban, hogy néha amerikás, néha európás. Nahát tessék.  A bolti eladótól kezdve mindenki egyből azzal nyit, hogy „how are you?/ how you doin’?” (hogy vagy?), persze választ nem igazán várnak, meg nem is érdekli őket, de olyan viccesek. Ma az utcán szembejövő idegen ugyanígy kérdezte :) Ez ugye amerikás. Ami pedig európás például, az az angoloknál őshonos „mate” (haver).

Ezt az utolsó három sort én írom, R. Az én angolom tökéletes, semmi baja nincsen, sokkal jobban beszélek, mint mindenki más, ezért nem értik. De hát nem baj, mivel jó fej vagyok, direkt egyszerűen beszélek hozzájuk, így ez nekik kifejezetten jó, mert nem érzik kellemetlenül magukat és végül elégedetten távoznak. Na. Csak ennyit akartam.

A cicákkal bezzeg itt is megértjük egymást