Csütörtök reggel: Budapest, péntek reggel: Orly, szombat reggel: Kuala Lumpur, vasárnap reggel: Melbourne… Így indult minden. Kedves drágáink, ezt a blogot a Földről fejjel lefele lógva írjuk nektek.

2012. május 26., szombat

Elvigyelek egy körre, bébi?


Melbourne a szabadtéri sportolás egyik fellegvára, bicikli utak, futópályák, parkok mindenhol. Azoknak, akik pedig nemcsak a munkába járnak bicajjal, hanem kedvelik a nagyobb kihívásokat is, létrehoztak egy 30 km-es bringatúra útvonalat, ami nagyjából a várost girbe-gurbán átszelő Yarra folyót követi. Mi meg mintha nem bicikliznénk eleget minden nap, naná, hogy végig gurultunk rajta!
A kör több, mint fele gyönyörű, ugyanis annak ellenére, hogy nem tér ki a városból az útvonal, mégis az erdőben van teljesen. Rengeteg szépség, finom illatok. Meleg őszi nap volt, nem izzadtunk, nem siettünk, volt időnk megállni, amikor csak megláttunk valamit, ami mellett nem lehet csak úgy elmenni. (Kivéve, ha minden hétvégén megcsinálod a túrát, nem kevesen vannak ilyenek is). Szóval láttunk labirintust, kívánság fát, teheneket, vízesést.











Békét kíván... volt, aki őszintébb volt és kutyát kért.

Magyar táj is lehetne, olyan szép :)

Nincs lehetőséged sportolni, mert 3 gyereked van? A fenti képet látva nem lehet több kifogás: legkisebb anya mögött, a középső apa mögött, legidősebb elől. Menők.

A pálmafa örökzöld

"Tank water in use" Ennek a háznak lakói esővizet gyűjtenek és azzal locsolnak, zuhanyoznak. A hatalmas vízgyűjtő tartály a háztól balra zöldell, talán kiszúrjátok, profi.



Néha elkapjuk a pillanatot



Aztán az út sajnos bevisz a városba, ahol már teljesen egyértelmű, hogy a bicikli úton kell tolni a babakocsit, vagy keresztbe lehet fektetni a gyereket az úton. Ráadásul focimeccs volt, a tömeg hömpölygött mindenhol, és természetesen - hogy még inkább kellemetlenül érezzük magunkat - már az eddig irányban tartó táblák is elmaradoztak.

Khm. Hömpölygött a tömeg

Szórakozóhely a híd és a folyó között. Ötletes!


Valahogy persze a megérzéseinkre hallgatva sikerült kitörnünk ebből a rémálomból, majd az eddigi erdős, folyóparti út az autópálya alatt folytatódott, építkezések, szemétdomb és zaj vett körbe minket. Egyetlenegyszer volt érdemes megállnunk csak bámészkodni, ugyanis az autópálya alatt falmászó emberekre bukkantunk. Így kell kihasználni a helyet, le a kalappal!



Szóval mentünk tovább, de természetesen eltévedtünk, kb. 3x is, ugyanis táblák sehol, plusz sötétedni is kezdett. Végül azon kaptuk magunkat, hogy 6 másik biciklissel körben állva próbáljuk megfejteni a rejtélyt, miszerint merre tovább, a megoldás persze mi más is lehetett volna, mint hogy már a térképről is lejöttünk, úgyhogy vissza kell fordulni :) A hátralévő út továbbra is autópálya alatt, egy csatorna mentén haladt, ami azért, ha szép nem is, de különleges volt.

Hát nem figyelmesek?


Végül hazatalálunk. A 30 km-ből simán csináltunk 40-t, kényelmes öt óra alatt tettük meg, de nem voltunk nagyon elfáradva, sőt, izomlázunk sem volt másnap. Még aznap este megjutalmaztuk magunkat egy finom török vacsorával.

2012. május 18., péntek

Szeresd felebarátodat!



Esős, duplaszivárványos vasárnap délután volt, itthon töltöttük, és mivel itthon voltunk egész nap, folyamatosan beleütköztünk lakótársainkba. Gondoltuk leírjuk az aktualitásokat, lelki szemetes ládának használva kedves olvasóinkat. Már csak azért is megosztjuk itthoni gondjainkat, mert tudjuk, hogy amúgy kínosan fenékig tejfel itt minden.
Mint, ahogy az már írtuk, a ház továbbra is szuper, a lakók pedig továbbra is jönnek-mennek. Mivel azonban nem az itt lakók döntenek az új lakótársakról, hanem a főbérlő, ezért előfordulhat, hogy az összezárt emberek semmiféle kombinációban sem jönnek ki egymással. Épp ez történik most is velünk. Német fiú, ausztrál fiú, francia lány és két koreai csemegeuborka lány a lakótársaink. Még mindig adjuk, hogy a sztereotípiák az ilyen helyzetekben születnek és minden igaz.
A német fiú rendes, cuccai szépen sorban, saját műanyag tányér-bögre kollekció, kés. Sörkedvelő, bulizni jól tudó, mások zaját el nem tűrő fiatalemberről van szó. Egy átmulatott éjszaka után, másnap (vasárnap) délelőtt 11-kor képes felhúzni az ablakot és kiüvölteni teljes állati torokból, hogy shut uuuuup a szomszédoknak, tehát, kuss legyen. Ezt a műveletet addig ismétli, amíg kuss nem lesz. Olyan ijesztő az egész, hogy az egész utca kussol tőle.

Jól szituált fiatalember, neveltetése, anyagi helyzete áldott
Az ausztrálokról mi ezt nem tudtuk eddig, meg nem is biztos, hogy mindenkire igaz, de az eddigi tapasztalataink és főbérlőnk szerint is elég rendetlen és iszákos népek. A rendetlent úgy kell elképzelni, hogy nincs lepedő, sem ágynemű az ágyon, viszont van tányér, borosüveg. Pénz az ágy alatt, meg gyakorlatilag mindenben a mindent a földre, semmit a szekrénybe elvet követi. Nincs ez másképp Zach nevű (szlovákiai magyar származású) ausztrál lakótársunk esetében sem. Mosogatni se jut eszébe, bár talán jobb is. Nem fürdik, egy ruhát hord, büdös. Jelenlétében, és jelenlétének 12 méteres körzetében a szánkun keresztül lélegzünk. Mindezektől függetlenül intelligens, olvasott, folyékonyan beszél japánul. 

Vegyük csak sorjában: lepedő nincs. Ágynemű nincs. Bérlet az ágy alatt (nem mintha elhagyná a házat), minden szanaszét, oké, de minek kell egy kopasznak hajszárító?
A koreai lányok továbbra is életveszélyesek, ehhez nem is fűznénk több szót. Na jó, mégis. Az új koreai lányt megismerhettük már mielőtt beköltözött volna, mivel megtaláltuk a jogsiját, a bankkártyáját és a személyijét a fűben. Első napján pedig a következőt hozta össze: fürdőszobánknak két ajtaja van, az egyik az előszobából (ezt használjuk), a másik a kertbe nyílik. Bement zuhanyozni, bezárta mögött az ajtót, majd valamiért úgy döntött, még elszív egy cigit az esőben, tehát kiment a másik ajtón, és becsukta azt is maga után. Na, a lényeg, hogy azt bizony nem lehet kinyitni kintről, csak kulccsal, azokat meg már rég elhagyta a tulaj, így tehát: viszlát fürdőszoba! :). Minket az a kép fogadott, hogy a tulaj esernyővel áll melegítőben, az öreg haverja meg félig lóg ki a szétszerelt ablakon. Mondta is, hogy ő ilyet még nem látott. Igyekszünk kis hörcsögökként bánni velük, haszontalan kedvességeknek felfogni őket, és az olyan kérdéseiket, mint a „vettem krumplit, de nem tudom, mit kell csinálni vele?!?” remegve, de mosolyogva hárítjuk el az internet világának irányába.

A kép címe: Az undor visszatükröződése a borosüvegen.
A francia lakótársunk viszont az, akiről tényleg egy szót se. A pillanatnyi gonosz. 
Mivel tehát gyakorlatilag mindenki irtózik mindenkitől a házban, viszont össze vagyunk zárva, élénk levelezés, és serpenyőre ragasztott üzenetküldözgetés kezdődött el. Nem sok mindenről kell beszélnünk egyébként, leginkább a takarítás a téma. Elmosnád-e, hogy tudjam használni, léci jellegű kérések vannak megfogalmazva a ház falán a legkülönbözőbb formában. Főbérlőnk, Sam is igyekszik hozzájárulni ehhez, mindenféle színes szabályok, illetve zsarolások formájában.

Figyelj, hosemate, mosogassál izibe ofter use! Udvariasan

Nem akarsz takarítani, oké, de akkor fizess 5 dolcsit hetente, te kis mocsok! Zsarolva
Van azonban, amikor már nem lehet tovább bírni idegekkel, ilyenkor jönnek elő az indulatok, és a Mosd el a szarodat! Ki nem tud olvasni? Ha azt hiszed, hogy ez tiszta, vegyél szemüveget! cetlik. Néha pokol tud lenni az egész, de tudom, hogy egyszer, ha majd nem lesznek lakótársaink, mosolyogni fogunk rajta.
Egyébként kitaláltunk egy takarítási tervet, ami többé-kevésbé működik, bár az egyik koreai leányzónak 2 hónap is kevés, hogy megértse. 

Vers: Bizonyos nevek gyakrabban ismétlődnek, mint mások, igen, mi vagyunk a tisztaságkirályok!
Senki ne értse félre, szeretjük a koreaiakat, csak azokat nem, akikkel találkoztunk. Név szerint: Dzsenit, Dszázmint, Dzsesszikát, Dzsint és Dzsinát :). A "dzs" betű iránt érzett rajongásukban sem tudunk osztozni.
Zach sem egy takarító istenállat, de egyszer sikerült befogni, valószínűleg azért, mert széttört egy boros üveg a padlón és közelebb akart lenni az alkoholhoz, ezért beállt segíteni – természetesen mi mással, mint az ágyneműjével törölgette a nedüt.

Kell-e képaláírás?
Hogy egyébként kétségbeesésünk milyen mértékben sugárzódott át a borosüvegen túl a facebookra is, azt mi sem példázza jobban, mint a legutóbbi reklámajánlat, amit kaptunk: Szenvedsz a lakótársaidtól? Írd meg a történeted és nyerj 5000 dollárt! 

2012. május 15., kedd

Titkos kertek

A tourinfoban leltünk erre a brosúrára, mely secret gardens névre hallgatott. Egy sétáról van szó, csomó állomással, olyan izgisen hangzott. Gyorsan kiderült, hogy ez valójában egy hatalmas park, tele sok mindennel, de hát titkos kert az egy szál sincsen, jó duma. No, azért nem búsultunk nagyon, hanem sétáltunk röpke négy órácskát. Illusztráció következik. 




Nimfa

De hol itt a titok?

Tó, pálmafa, lehulló levelek, s a lemenő nap sugara

A Föld bizonyos pontjain nincs gravitáció, de mivel almafa sincs, ezért senkinek nem tűnik fel


Itteni PeCsa. Miért is kéne lezárni?

A kislányok nem tudnának sztárosdit játszani

Toalett a természet igencsak lágy ölén
Pók nem, wc-papír volt
Minden fa alatt kis emléktáblán olvasható a mag származása. Angol magból született fa alatt állunk

Bár olyan, de nincs elszakadva a harisnyám. A földön egyébként kővirágok a háborúban résztvevő nők emlékére

A fenti objektum Ausztrália és Új-Zéland első világháborús hőseinek emlékére készült. Az ANZAC Day-en, április 25-én itt, és az ország minden pontján több ezren összegyűlnek reggel 6-kor virrasztani ("hajnali szogálat") és ásít...-bocs áhítatosan emlékeznek. Ezeket a hősöket ingyen szendóval jutalmazza az állam.


Minden fűszálnak megvan a helye

Mi ez az olasz teraszos háztetőkhöz képest, fiaim? GYENGE! Azért lefotóztuk.

Az itthon maradottakra emlékezik ez a szobortcsoport. Mindenkire gondolni kell, nehogy sértődés legyen a vége

Miszter La Trobe-t onnan ismerjük elsősorban, hogy utcát neveztek el róla, meg állomást, egyetemet, meg még ki tudja mit. Ez az ő háza volt, még 200 éve. Az egyébként megszállott botanikus bácsi volt az első főhadnagy-kormányzója Victoria államnak.

Házából ma pénzcsinálás megy, du. 4kor be lehet menni, körbeszaglászni az álbútorok között.

Gyerekes családok piknikeznek a botanikus kertben




Fűszernövények részlege. Isteni illatok

Őrület fák

Tájkép a fekete hattyúval. Igen, gáz, hogy még mindig nem néztünk utána, hogy miért feketék itt a hattyúk. Ami késik, nem múlik, de hát amíg a sirály fehér, minek aggódjunk?

Ételt megosztani öröm, mindegy, kivel
Ezt a kis izét a Szelek templomának nevezik. Még csak nem is visszhangzott rendesen, hiába kiabáltunk
Giccses, mi?

Naná, hogy az, cupp