A tourinfoban leltünk erre a brosúrára, mely secret gardens névre hallgatott. Egy sétáról van szó, csomó állomással, olyan izgisen hangzott. Gyorsan kiderült, hogy ez valójában egy hatalmas park, tele sok mindennel, de hát titkos kert az egy szál sincsen, jó duma. No, azért nem búsultunk nagyon, hanem sétáltunk röpke négy órácskát. Illusztráció következik.
|
Nimfa |
|
De hol itt a titok? |
|
Tó, pálmafa, lehulló levelek, s a lemenő nap sugara |
|
A Föld bizonyos pontjain nincs gravitáció, de mivel almafa sincs, ezért senkinek nem tűnik fel |
|
Itteni PeCsa. Miért is kéne lezárni? |
|
A kislányok nem tudnának sztárosdit játszani |
|
Toalett a természet igencsak lágy ölén |
|
Pók nem, wc-papír volt |
|
Minden fa alatt kis emléktáblán olvasható a mag származása. Angol magból született fa alatt állunk |
|
Bár olyan, de nincs elszakadva a harisnyám. A földön egyébként kővirágok a háborúban résztvevő nők emlékére |
|
A fenti objektum Ausztrália és Új-Zéland első világháborús hőseinek emlékére készült. Az ANZAC Day-en, április 25-én itt, és az ország minden pontján több ezren összegyűlnek reggel 6-kor virrasztani ("hajnali szogálat") és ásít...-bocs áhítatosan emlékeznek. Ezeket a hősöket ingyen szendóval jutalmazza az állam. |
|
Minden fűszálnak megvan a helye |
|
Mi ez az olasz teraszos háztetőkhöz képest, fiaim? GYENGE! Azért lefotóztuk. |
|
Az itthon maradottakra emlékezik ez a szobortcsoport. Mindenkire gondolni kell, nehogy sértődés legyen a vége |
|
Miszter La Trobe-t onnan ismerjük elsősorban, hogy utcát neveztek el róla, meg állomást, egyetemet, meg még ki tudja mit. Ez az ő háza volt, még 200 éve. Az egyébként megszállott botanikus bácsi volt az első főhadnagy-kormányzója Victoria államnak. |
|
Házából ma pénzcsinálás megy, du. 4kor be lehet menni, körbeszaglászni az álbútorok között. |
|
Gyerekes családok piknikeznek a botanikus kertben |
|
Fűszernövények részlege. Isteni illatok |
|
Őrület fák |
|
Tájkép a fekete hattyúval. Igen, gáz, hogy még mindig nem néztünk utána, hogy miért feketék itt a hattyúk. Ami késik, nem múlik, de hát amíg a sirály fehér, minek aggódjunk? |
|
Ételt megosztani öröm, mindegy, kivel |
|
Ezt a kis izét a Szelek templomának nevezik. Még csak nem is visszhangzott rendesen, hiába kiabáltunk |
|
Giccses, mi? |
|
Naná, hogy az, cupp |
első világháborús hősök? komoly?:D elképzeltem a Doberdo-Isonzo vidéket ausztrál emlékműemelési mentalitással.. :D
VálaszTörlésUgye? Őrület!
TörlésItt azért a nyáladzás mellet eléggé felerősödtek azok a hangok is, hogy mit is ünneplünk azon, hogy több millió férfi halomra ölte egymást, mi meg önként és dalolva csatlakoztunk a bulihoz?
Otthon egyébként az ingyenszendvics ötlettel tuti egész komoly tömegeket lehetne megmozgatni :)