Elvigyelek egy körre, bébi?

Melbourne a szabadtéri sportolás egyik fellegvára, bicikli utak, futópályák, parkok mindenhol. Azoknak, akik pedig nemcsak a munkába járnak bicajjal, hanem kedvelik a nagyobb kihívásokat is, létrehoztak egy 30 km-es bringatúra útvonalat, ami nagyjából a várost girbe-gurbán átszelő Yarra folyót követi. Mi meg mintha nem bicikliznénk eleget minden nap, naná, hogy végig gurultunk rajta!

A kör több, mint fele gyönyörű, ugyanis annak ellenére, hogy nem tér ki a városból az útvonal, mégis az erdőben van teljesen. Rengeteg szépség, finom illatok. Meleg őszi nap volt, nem izzadtunk, nem siettünk, volt időnk megállni, amikor csak megláttunk valamit, ami mellett nem lehet csak úgy elmenni. (Kivéve, ha minden hétvégén megcsinálod a túrát, nem kevesen vannak ilyenek is). Szóval láttunk labirintust, kívánság fát, teheneket, vízesést.

Békét kíván... volt, aki őszintébb volt és kutyát kért.

Magyar táj is lehetne, olyan szép :)

Nincs lehetőséged sportolni, mert 3 gyereked van? A fenti képet látva nem lehet több kifogás: legkisebb anya mögött, a középső apa mögött, legidősebb elől. Menők.

A pálmafa örökzöld

"Tank water in use" Ennek a háznak lakói esővizet gyűjtenek és azzal locsolnak, zuhanyoznak. A hatalmas vízgyűjtő tartály a háztól balra zöldell, talán kiszúrjátok, profi.

Néha elkapjuk a pillanatot

Aztán az út sajnos bevisz a városba, ahol már teljesen egyértelmű, hogy a bicikli úton kell tolni a babakocsit, vagy keresztbe lehet fektetni a gyereket az úton. Ráadásul focimeccs volt, a tömeg hömpölygött mindenhol, és természetesen - hogy még inkább kellemetlenül érezzük magunkat - már az eddig irányban tartó táblák is elmaradoztak.

Khm. Hömpölygött a tömeg

Szórakozóhely a híd és a folyó között. Ötletes!

Valahogy persze a megérzéseinkre hallgatva sikerült kitörnünk ebből a rémálomból, majd az eddigi erdős, folyóparti út az autópálya alatt folytatódott, építkezések, szemétdomb és zaj vett körbe minket. Egyetlenegyszer volt érdemes megállnunk csak bámészkodni, ugyanis az autópálya alatt falmászó emberekre bukkantunk. Így kell kihasználni a helyet, le a kalappal!

Szóval mentünk tovább, de természetesen eltévedtünk, kb. 3x is, ugyanis táblák sehol, plusz sötétedni is kezdett. Végül azon kaptuk magunkat, hogy 6 másik biciklissel körben állva próbáljuk megfejteni a rejtélyt, miszerint merre tovább, a megoldás persze mi más is lehetett volna, mint hogy már a térképről is lejöttünk, úgyhogy vissza kell fordulni :) A hátralévő út továbbra is autópálya alatt, egy csatorna mentén haladt, ami azért, ha szép nem is, de különleges volt.

Hát nem figyelmesek?

Végül hazatalálunk. A 30 km-ből simán csináltunk 40-t, kényelmes öt óra alatt tettük meg, de nem voltunk nagyon elfáradva, sőt, izomlázunk sem volt másnap. Még aznap este megjutalmaztuk magunkat egy finom török vacsorával.