Ilyen ügyintézést Magyarországra is!

Betértünk az Ausztrál Nemzeti Bankba, azzal a céllal, hogy nyitunk 1-1 bankszámlát. Csak valami klasszikot, menőt. A megbeszélt időpont után 25 perccel találkoztunk a bank előtt, zsebünkben a zsével, és izgatottan beléptünk. Mi lesz?!

Belépve 4 szemünkkel kerestük a gombot, amit meg kell majd nyomni a sorszámért. Hol lehet? Kerestük középen, balra a lufik alatt, jobbra a női magazinoktól roskadozó dohányzó asztal mögött, s hátul a babasarok árnyékában. Hiába, rá kellett jönnünk, hogy nincs gomb, megkérdezni senkit sem tudtunk, biztonsági őr ugyanis miért kéne az arab negyed közepén álló bankba?

Beálltunk tehát a sorba. Fejünk zúgott a galéria peremén álló kis, citromsárga rádióból üvöltő ’90-es évektől. Miután sorra kerültünk, közöltük a nővel, hogy számlát szeretnénk nyitni, annak arca pedig pénteken, zárás előtt 2 órával felragyogott, hogy DE JÓ! Azt nála nem tudunk egyébként, de kiugrott fülkéjéből, hogy kerítsen nekünk egy embert, aki majd a külön irodájában foglalkozik velünk. Külön ember a bank egyik menedzsere, őrült elfoglalt, 3 ügyben úszik egyszerre, de még így is volt ideje arra, hogy Tim Tam keksszel kínáljon meg minket, bár lehet, hogy csak időhúzásnak szánta. Néha beugrott egy kollegina, szabadkozva, hogy nincsenek elegen, ezért is hullott ki segítőnk, Kon haja, az viszont rögvest megnyugtatott minket, hogy a mellkasa szőrös. Miközben tanakodtak, megfigyeltük az irodát: Barbie baba kollekció a polcon, haveros bulizós képek, hamis Oscar szobrocska. Gondosan görgettük az 1974-ből származó földgömbjét Melbourne-ből Jugoszláviába szárnyalva gondolatban.

A másodgenerációs görög bevándorló Kon hamar megszeretett minket, lelkesedését pedig ahogy lehetett, ki is mutatta. Gyorsan felhívta papakoszt, hogy megkérdezze, hogy van görögül Magyarország, majd mesélt mamakosznak rólunk. Kérdezte mit dolgozunk, mi pedig bizonyos szavakat elnyelve bólogattunk, hogy semmit. 5 perc múlva újból megkérdezte mit is dolgozunk, mi pedig álmodozva mondtuk neki, hogy majd egyszer, de most sajnos nem lehet, turista vízumunk van ugyanis, mire ő felkuncogott, hogy tuti??? Szerinte dolgozhatnánk :)

Cuki ez a meleg ember, gondoltuk. Felfedezte aztán, hogy születésnapunk egy és ugyanaz. Ez annyira meghatotta, hogy elcsukló hangon kiáltozni kezdett HÁZASOK HÁZASOK, majd könnyekben tört ki. A teljes meghatódást pár fénykép követte, s miután a zsebünkbe csúsztatott pár bankos tollat, a katartikus élménytől megbabonázva kiléptünk e banki játszótérből.

      Barbie a bal felső sarokban, Ken Kon mögött.                                    Married! Married!