Milyen fura őzikék!

Régóta dédelgetett álmunk teljesült azzal, hogy végre sikerült eljutnunk a melbourne-i állatkertbe! Az állatkert amúgy is nagy móka, pláne egy ilyen távoli, egzotikus helyen, mint Ausztrália, mindenféle soha nem látott lényekkel. Azért is fájt már a fogunk rá, mert sajnos a közhiedelemmel ellentétben nem rohangálnak itt krokodilok meg cápák az utcán, még egy fránya skorpió sem mászik a cipődbe, koszos kis pókokkal kellett eddig beérnünk a verandán. Egyszóval következzék állati jó posztunk, sok szép képpel a Melbourne Zoo-ról.

Csak utánam, pöttyök!

Nehéz ügy amúgy egy állatkert itt Ausztráliában, ahol maximálisan odafigyelnek a környezetre, az állatvilágra, arra, hogy a lehető legkevésbé rondítsanak bele a természetes állapotokba. Büszkék is rá, teljes joggal, ez itt nem csak duma.  De hát olyan nincs, hogy nincs állatkert Melbourne-ben, kenguruval, wombattal, és ugye sok-sok ketrecbe zárt, kis helyen élő állattal. Mindenesetre úgy voltak vele, hogy ha már muszáj a kenyér és a cirkusz, hát csináljuk szépen, komfortosan. Az állatkertet úgy kell elképzelni, mint egy nagy erdőt. Az egész város csupa zöld, miért pont a zoo ne lenne az.

 

Az az érzésed, hogy behatolsz az állatok valós környezetébe, ha elfeleded a ketreceket, olyan, mintha nem is állatkert lenne, hanem az őserdő, meg a szavanna. Pontosan az a szándékuk, hogy az állatok között érezd magad. Ami nem is olyan nehéz, hiszen egy csomó állatot gyakorlatilag szabadon engednek kószálni. Persze csak azt, amelyik nem harap, meg nem szökik meg, ilyenből meg azért nincs olyan sok. Mindenesetre így történt, hogy együtt sétáltunk az emukkal, és kérem a kenguruk sem élnek bezárva.

Valaki igyekezett lazának tűnni.

Az állatkert egyébként egy köpésre van lakunktól, remek kis bicikliút visz háztól házig. Olcsónak semmiképp nem mondanánk, de itt simán megfizethető (25 dollár a teljes árú), gyerekeknek ingyenes hétvégén.

Rögtön az elején, némi vaddisznó és tapír megtekintése után belefutottunk a leghíresebb ausztrálokba. A fotózást nehezítendő, látogatók alkalmatlankodtak a kenguruk körül. Titeket nem zavarna, ha kajálás közben idegenek simogatnának? Ezeket a kengurukat nem úgy tűnt, hogy bármi is zavarná, többségük kábultan fetrengett az árnyékban.

Szezám tárulj!

Miért van zsebe az őzikének????

A kábultan fekvés egyébként sajnos ebben az állatkertben is általános tünet, ezzel úgy látszik, nem lehet mit kezdeni. Ha szerencséd van, akkor valahol a kerítésnél fetrengenek, és nem a leghátsó fa mögött (kivételt képeznek természetesen a lüke majmok és madarak). Azért van abban valami zseniális, ahogy az üvegfal túloldalán egy tucat ember sikítozva ugrál örömében, rajtad pedig nem látszik más, csak a tengermély unalom és nemtörődömség. Sokszor annyira emberiek voltak. No de, szóval ezek a zsebibabák az emukkal tengetik napjaikat, mindenféle kerítés nélkül. Így történhetett, hogy egyszer csak elindult két ilyen hatalmas madár felénk. A másik ausztrál celebbel, a wombattal meggyűlt a bajunk, többszöri próbálkozásra sikerült csak lencsevégre kapnunk.

E heti feladványunk: hol a wombat?

Itt ezt nem tudjuk, hogy mi, de azt hisszük, hogy egy wombat születését kaptuk lencsevégre. Már értjük, miért nem jött elő.

Volt, akinek nem adtak farönköt, ezért csak a tányérjába bújhatott

  

Oké, ez nem wombat, tudjuk

A koalától mondjuk nem is vártunk komolyabb tornagyakorlatokat.

Sz sz sz szzzzzszszzzsz....

Volt Afrika is. A zebrákkal mázlink volt, pont etetés volt, a zsiráfok pedig csak úgy unalmukban majszoltak.

Aztán volt egy ilyen szuper izgalmas, őserdős, vietnámos rész, ennek a lényege az elefánt volt, nekik nagyon nagy feneket kerítettek. De voltak itt kérem (kábult) tigrisek, vidrák, fura házak, és egy zseniális lepkeház, mely személyes kedvencünk lett. 

Ezt a fotóst levadászta a téma

Az elefántokkal balszerencsések voltunk, mert pont beterelték őket ketreceikbe, etetés céljából. Ők hatalmas területen élnek, ami nagyon szellemesen van kitalálva.

Volt még hátra egy csomó majom (ők ugráltak becsülettel), maci, ragadozók (ők a tipikus ’leghátul fetrengek, tuti nem veszel észre’), fókák, még lemurkák is a Madagaszkárból. Volt rengeteg színes madár. Melbourne egyébként úgy látszik, nem csak nekünk, a madaraknak is a legélhetőbb város. 

A papa, a link kamaszok, és a bébi nem ugrabugráltak

Ott a kicsi a hátán, ha nem látnátok :)

Ki legyen a legfélősebb, ha nem a medve???

Ez a kis hülye most rájött, hogy csúszik

Kis színesek

A gyermekeket felvillanyozta az állatok közelsége

Szóval a gyermekeket felvillanyozta az állatok közelsége

A legvégére a király maradt, és elmaradhatatlan pajtásai, a hiénák.  

Nem volt sok hiányzó, bár egy-két krokodilusra igazán beruházhatnának. Halak és egyebek egyáltalán nincsenek, tessék menni az akváriumba, csókolom! Jó három órát császkáltunk, és bizony ez sem volt elég, a végén igen csak szednünk kellett a lábunkat, nehogy bezárjanak éjszakára. Annyira jó volt! Van egy ilyen open range állatkert is Melbourne közelében, ahol tényleg szabadon él mindenki, azt is tervezzük. Miáú.

Maradj az úton, nem érted, fogyatékos? Menekülök!