...ingere

Ozzi pajtásaink étrendje már sokkal izgalmasabb, mint a miénk (ettől függetlenül Michelin csillagot ezek sem érdemelnek ám), ugyanis az ausztrál társadalom olyan, mint egy nemzetközi tábor, az ország megannyi kultúra gyűjtőhelye. Mivel Ausztrália még rém fiatal, hiszen nem volt az olyan régen, amikor a nagypapi átjött, hogy ásson egy kis aranyat, a különböző kultúrák közötti különbségek élesen megkülönböztethetőek, nem olvadtak össze. Ez az összeolvadás egyébként szerintünk baromi lassan fog menni, mert  fehér népekból, indiaiakból, ázsiaiakból és arabokból egy közös masszát, tulajdonképpen egy új fajta embert kialakítani nem lesz könnyű, bár a folyamat már megkezdődött és inkább mulatságos, mintsem szörnyű. Már láttunk feka-ázsiai házaspárt és láttuk a közös gyereküket. És láttunk arab-ázsiai házaspárt és az ő közös gyereküket is, a kölykök teljesen normálisan néztek ki, szóval hajrá emberek, sokasodjatok, keveredjetek!

Mi vagy, Amirka? Iráni, vietnámi, ausztrál? Cuki, az biztos :)

Na de visszatérve a témához, a lényeg, hogy a népek magukkal hozzák a saját receptjeiket is, pont mint mi a krumplizást ugye. Ennek eredményeképpen bátran állítjuk, hogy ebben az országban nem létezik nemzeti eledel, illetve kettő mégis: ezek a pizza és a sushi. Két jolly joker. A pizzát a hatalmas olasz kolóniának köszönhetjük, ami a lusta brit génekkel rendelkező punnyadékoknak tökéletesen megfelel, a sushit pedig a kevésbé távoli japókák hozták be, isteni fincsi, take away, esélyed nincs, hogy megcsináld otthon, az se baj, hogy nyers. Az egyik hízlal, a másik fogyaszt, és ez az ambivalencia tökéletesen jellemzi ozzikáink étkezési szokásait is.

Valami igazán ausztrál. Rém büdös, csak egy késhegynyit ajánlatos az egész szeletre kenni, tele B vitaminnal. Valószínűleg valami drog van benne, ami függőséget okoz, mert mégis eszik.

Mellesleg aktuális hír, hogy ezekben a napokban mindenki kedvence Jamie Oliver Melbourne-ben tartózkodik, ugyanis elhatározta, hogy lefogyasztja a népeket. Szükségünk is van rá, ugyanis ebben az országban még a híresen karcsú ázsiaiak is nagyra nőnek. Nem vicc, nem túlzás, képeket azért nem közlünk, mert udvariatlanság lenne fotóckodni, lényeg, hogy tényleg. Míg mi odafent irigykedve azt gondoljuk, hogy az ausztrálok mind a szörfdeszkájukon töltik a délutánt, majd mikor már lemegy a nap, haza bicikliznek avagy hazafutnak, és közben aggódunk a 3 plusz kilón is, az igazság az, hogy az emberek nagy százaléka itt nem kicsit túlsúlyos. A jólét, kérem. Mindenkinek van autója, és mindenkinek van sok pénze, nem kell főzni, jó a pizza, jó a tészta, a sok szendvics, a sok vaj, a sok muffin és kóla. Imádják, élvezik, boldogok tőle. Mindeközben a médiában nem győzi hallatni hangját a másik oldal, az egészséges életmódot hirdetve. Ennek eredményeképpen mi történik? Ugyanazt a szart úgy árulják, hogy 97% fat free. A legnagyobb bolt-lánc, a 7eleven 97% zsírmentes szendvicseket kínál, de kaphatsz joghurtot, levest, még akár zoknit is fat free.

A természetes zsiradék helyett viszont megannyi mesterséges anyag. Nyamm

Zsír-, és gluténmentes, fruktóz-barát, organikus, ausztrál joghurtunk újrahasznosítandó bödönkében. Drága.

A Coca Cola minden bizonnyal itt szerzi legnagyobb bevételét a coke zero, illetve a diet coke ötleteiből.  Ja meg persze kávét is csak barna cukorral. Nem ritkák az olyan kérések, hogy 1 cukor, 2 cukor helyett fél cukorral, illetve másfél cukorral kérik a kávét, illetve a forró csokit kisebb zsírtartalmú tejjel isszák (szója tejjel a rosszabbja). Így csillapítja lelkiismeret furdalását a nép, és így tesz nagy haszonra szert a szolgáltató. Ez a mindenkinek jó állapot uralkodik per pillanat az országban.

Mi mindeközben élvezzük a gasztronómia színességét, és igyekszünk kipróbálni mindent. A sushin már túl vagyunk, a libanoni húsos pizzán is, ettünk cápát, kengurut, ma osztrigát, holnap valami maláj csodát, kérem. Húsunk halal természetesen, hiszen az Isztambuli Halal Meat a hentesünk, Hungarian paprikánk made in Australia, nehogy felpaprikázzák a népeket, hogy valami import csudával akarja őket megetetni az állam. Sajtunk új-zélandi, lekvárunk tazmán. Gyümölcseink, zöldségeink mind a szomszéd kertből, természetesen. Pizzánk originál, tésztánk organik.

Hentesünk

Paprikánkat mindenekelőtt természetesen pizzához ajánlják

S miközben jóllakottan szeljük az utcákat, nem győzzük olvasni az éttermek kínálatait. Errefelé nincs ám könnyű dolga az éttermesnek. Nem úgy megy az, hogy ha van gulyás, van vendég is. Itt az éteknek egyszerre kell glutén-mentesnek, vegának és vegánnak, fruktóz barátnak lennie, s rendelkezni kell egy igazolással is, miszerint a felszolgált csirke életében még csak rá sem nézett egy disznóra sem, tehát halal.

Zöldségleves kockánkban sincs semmi disznóság

Amennyiben az étterem nem felel meg ezen elvárásoknak, jobb, ha lehúzza a rolót tüstént, vendég nem lesz! A másik kedvenc  a „home made”. Ezzel a kis hazugsággal mindenki él, és mindenki szereti is bevenni, hogy a spaghettijét valami itálián andzseló gyúrja hátul. A fagylaltnak pedig kettő a neve: ice cream és gelati. Mindkettő fagyit jelent, az egyik angolul ugye, a másik olaszul. Na most, ha ice creamről van szó, akkor az csak valami snassz, gépi krém lesz, de ha gelato-ról, akkor az már a minőség. Ha pedig ráadásul home made a gelato, akkor tuti a következő sarokig áll majd a sor.
Sorolhatnánk még a végtelenségig mennyi érdekesség van ideát, de mit tegyünk, ideje ebédet főzni. ¡Szurkoljatok, hogy ilyen körülmények között találjunk bacont!