Csütörtök reggel: Budapest, péntek reggel: Orly, szombat reggel: Kuala Lumpur, vasárnap reggel: Melbourne… Így indult minden. Kedves drágáink, ezt a blogot a Földről fejjel lefele lógva írjuk nektek.

2012. április 1., vasárnap

Mi szem szájnak...

Szóval most azt találtuk ki, hogy gasztro-ügyben kétszer is posztolunk, egyszer saját étkezési szokásainkról regélünk, rém izgalmas lesz, de hát akit érdekel, azt érdekeljen minden :), másodszor pedig általánosan próbáljuk meg bemutatni a sztereotípiánkkal ellentétben nem túl sporty spice jelenlegi testvéreink menüjét.
Először jöjjön saját gyomrunk tartalma:

Na jó, csak vicceltünk :)
Csak a szokásos, semmi flanc tulajdonképpen. Igaz, hogy első főtt ételünk a bokszoló kenguruk földjén eme szimbolikus állatok húsa volt, húsgolyók formájában, de azóta visszatértünk a fellegekből és csak a krumplit krumplival, meg a hagymát hagymával. Jó, túlzás. Az elején kicsit féltünk, hogy mi lesz, ugyanis persze milyen kajákat a legkönnyebb elkészíteni?



Az olasz recepteken alapulókat, tehát pesto-s tésztát, paradicsomos tésztát, sajtos tésztát, tonhalas tésztát, sülve, főve, pennéset, spaghettiset. Elég gyorsan meguntuk, és kétségbeesetten kutattuk a boltokat tejföl és paprika után. Sikerrel jártunk szerencsére, és belecsaphattunk a magyar konyha leveseibe. (Engem az is motivált természetesen, hogy férfi szájat kell etetnem, Bolognában tökéletesen megvoltam a tésztával 5 hónapig :) Miközben elvesztettük krumplis tészta, paprikás krumpli, krumplifőzelék szüzességünket, rájöttünk, hogy lehet, hogy az olasz mindent tésztával csinál, de mi meg mindent krumplival.




Szóval megint itt volt az ideje kikerülni a változatlanság bugyraiból és éjt nappallá téve kutattunk a nagyanyáink és anyáink asztalain fellelhető kosztok után. Nem mondom, hogy konyhánk megérdemli a Michelin csillagot, de ami tény, az tény, kezdetnek nem rossz, itteni kortársaink között azért pedig igenis mesterszakácsnak számítunk :) --- ugyanis mindig együtt főzünk, ha pedig nem, akkor egymásnak, meglepetésnek szánva. 

Don't Melbourne the toast! Reggelink mindig pirítós kenyér vajjal, lekvárral, erről nem tudunk lekattanni, hiába. Néha egy joghurt is betársul, meg a tea és a kotyogós kávé.   
Csillog-villog, naná! Büszkeségünk, a SAJÁT, házi joghurtunk, müzlivel, barackkal.




Szép, mi? Francia (?) hagymaleves égett ausztrál pirítóssal, isteni új-zélander sajttal.

Fincsi borsóleves galuskával

Babos étek

Főzelékfalóknak

Életünk első önálló pörköltjét szerencsére 3 napig ehettük

Gyros hiányunk volt, bevalljuk

Ezt az ajándékot a fiú csinálta a lánynak

Nem mellesleg ezt is. Desszertkirályfi
És a munkafolyamat:

A kerítésből lecsippentettünk egy kis kolbászt és máris meg volt minden a jó paprikás krumplihoz

Mr. Chef

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése