Csütörtök reggel: Budapest, péntek reggel: Orly, szombat reggel: Kuala Lumpur, vasárnap reggel: Melbourne… Így indult minden. Kedves drágáink, ezt a blogot a Földről fejjel lefele lógva írjuk nektek.

2012. január 15., vasárnap

Elfogyott a WC-papír


A házban, ahol 6 nő és 1 pasi él együtt, és ahol eddig egyébként még nem volt hasonló probléma, elfogyott a wc-papír. Na most, ha azt gondoljátok, hogy ez nevetséges probléma, sőőőt, nem is probléma, akkor elmondom, hogy baromi nagyra nőtte ki magát. Ugyanis, senki nem volt hajlandó venni. Mindenki fellázadt, és tüntetett némán, aminek eredménye az lett, hogy 3 napig nem volt semmi. Ekkor úgy döntöttem, hogy véget vetek ennek a hidegháborúnak, és milyen jó fej leszek, hát viccesen. Letéptem saját titkos-magán wc-papír tekercsünkről egy darabot és ráírtam: Buy me, tehát vegyél engem. A német lakótársak rögtön tudták, hogy én tettem az üzenetet a wc-re, nevettek, és megegyeztünk, hogy mivel 2 héten át csak ők és mi vettünk toálett pépört, ezért most megvárjuk, amíg svéd, illetve francia lakótársaink is rászánják magukat. Vártunk. Vártunk tovább is, de semmi nem történt! Nem vettek! Kis tépelődés után, hogy mit tegyek, mit tegyünk, gondoltam, tovább göngyölítem a dolgot, és 3 szőlőlevelet ragasztottam a wc-papír tartóra, hogy hát akkor vissza a természetbe gondolat-üzenettel, szimbólummal megértik. Otthagytam éjszakára, mert tudtam, hogy a svéd kel fel legkorábban.


Alig vártam a reggelt, izgatottan rohantam a fürdőszobába. Nem fogjátok elhinni, de még mindig semmi! Senki nem vett! Sőt, a 3 levélből már csak 2 volt ott, szóval őőőő…
Na hát ekkor már nem lehetett tovább várni, gondoltam, itt az ideje az őszinte beszédnek. Mivel Á az egyetlen férfi a házban, odament a francia nyünyühöz, hogy hát akkor, veszel-e wc-papírt, rajtad a sor. Azt gondoltam, hogy jó ötlet lesz egy 140 cm magas lányhoz odaküldeni A FÉRFIT, hogy majd érzi, hogy hol a helye, de olyasmi történt, amire nem számítottunk: megtagadta a vásárlást! Megsértődött, rázta a fejét, rázta a vállait, és hogy ő már annyi mindent vett ebbe a házba, PÉLDÁUL nemrég szemeteszsákot. Nem vesz. Á miután visszajött, összeroskadvazuhantössze a kanapéra, 2 percig meg se tudott szólalni a döbbenettől, kíntól és dühtől, majd tovább adta az információt: a nyünyü nem hajlandó wc-papírt venni. Az van, hogy Á egy nagyon jó ember, aki soha senkinek sem fogja azt mondani a szemébe, hogy *az*me* és ezt a nyünyü kihasználta. Ezért hát nem volt más választásunk, összehívtam egy lakógyűlést a konyhába. Körben ülve, állva pizsamás német francia magyar álmos lakótársak, én meg a hosszúkás csíkos gatyámban, keresztbe csíkos felsőmben előadtam, hogy mi fog történni: én kezdem a sort, veszek. Á folytatja, ő vesz. Aztán a nyünyü, aztán a svéd, aztán a 3 német, és így tovább, mert ez tarthatatlan. Egyetértünk? IGEN! Egyetértünk!
És megoldódott a helyzet.

1 megjegyzés:

  1. haha, közös lónak... :) ki hinné h művelt európai nemzetek sarjai közt eszkalál majd a wc papír konfiktus?:D

    VálaszTörlés