Na nem ilyen rossz a helyzet, egész jól elboldogulunk az
angolunkkal. Ami, azért nem volt ilyen egyértelmű, mielőtt elindultunk, olyan
rémtörténeteket hallottunk az ausztrál angolról, hogy majdnem megijedtünk, de
aztán végül nem. Jól tettük, én nem ismerem jól (mondhatnám személyesen nem) az
angol dialektusokat, de az ausztrált szerintem az amerikainál is könnyebb
érteni. Leszámítva persze a szlenges és nem szlenges sajátságait. Azért is jó
velük beszélni, mert az angol anyanyelvűnek akármilyen hülyeségeket hordasz
össze, érteni fogja, hogy mire gondolsz.
Sajnos sokkal rosszabb a helyzet a bevándorlókkal. Egészen
megdöbbentő, de akár több tíz éve itt élő embereknél sem egyértelmű, hogy
beszélik a nyelvet. Mindenki megérkezik a saját kis negyedébe, ahol vidáman
elmakog a sajátjaival, bolti eladóként pedig nem is tanul semmit. Nem jó ez
így. Persze a többség azért beszél angolul, mind közül talán az indiai angol a
legfájdalmasabb élmény (erre R előre figyelmeztetett), utánuk a kis keleti
népek jönnek, és szegény francia lakótársunk angolját is meg kell említenem. Az
angolban, ha nem értesz valamit, azt mondod sorry (tessék?), és véletlenül sem
azt, hogy what?! (mi?!), ez ugye magyarban is etikátlan. Ő szegény ezt valószínűleg
nem tudja, és mivel igen gyakran nem érti, amit mondanak neki, folyamatosan
használja, olyan franciásan, vékonyan, így inkább: „wátz”? :)
Magamat cáfolván, biciklivásárlásnál volt egy vicces
kommunikációs gubanc egy ausztrál sráccal is. Fogtam egy bringát, ő meg
odajött, hogy ez ilyen meg ilyen bicikli, amivel a bójkpollój sportot szokták
játszani … Sorry? … Bójkpollój! … Erre már csak irtó bambán néztünk … Bójkpollój …
Szóval nem mindig egyszerű velük se :)
Íme a megoldás:
Mi viszont kaptunk dicséretet, hogy milyen szép az angolunk.
Én mondjuk nem vagyok olyan elégedett magunkkal, szinte mindent értünk,
normális kiejtéssel meg tudjuk értetni magunkat, dehát…a választékosság majdnem
olyan messze van tőlünk, mint ti, kedves olvasóink! Kicsit égetem is magam: aranyköpés:
great problem (nagyszerű probléma). És kérem nem tudtam, hogy mi a kanál. :)
Olyan jó, hogy naponta tanulunk szavakat, ja és basszus már elkezdtünk angolul
gondolkodni! Bizonyos szavak, mondatok nem kerülnek lefordításra a fejben, majd
egyből angolul jutnak eszedbe. Fura. R utálja, én kevésbé. Ez gondolom
erősödni fog.
Korábban említettük az építészettel kapcsolatban, hogy néha
amerikás, néha európás. Nahát tessék. A
bolti eladótól kezdve mindenki egyből azzal nyit, hogy „how are you?/ how you
doin’?” (hogy vagy?), persze választ nem igazán várnak, meg nem is érdekli
őket, de olyan viccesek. Ma az utcán szembejövő idegen ugyanígy kérdezte :)
Ez ugye amerikás. Ami pedig európás például, az az angoloknál őshonos „mate”
(haver).
Ezt az utolsó három sort én írom, R. Az én angolom tökéletes, semmi baja nincsen, sokkal jobban beszélek, mint mindenki más, ezért nem értik. De hát nem baj, mivel jó fej vagyok, direkt egyszerűen beszélek hozzájuk, így ez nekik kifejezetten jó, mert nem érzik kellemetlenül magukat és végül elégedetten távoznak. Na. Csak ennyit akartam.
 |
A cicákkal bezzeg itt is megértjük egymást |